Sógoroméknál voltam. Sógornőm nagyon szexi volt, de szemérmes es tartózkodó!
Legalább is azt hittem.
Szomszédjuk is betoppant, mielőtt sógor dolgozni indult volna. Mikor sógor elment, a szomszéd és a sógornőm kivonultak a konyhába.
Kérdezni akartam valamit, de a nyitott ajtó előtt megtorpantam, mert furcsa hangokat hallottam.
Belestem. A sógornőm felhúzott labakkal feküdt az asztalon, a szomszéd a lábai között állva hevesen baszta! Sógornőm hanykolódva nyöszörgött, láthatóan élvezte!
Markolászta a terítőt és fátyolos tekintettel bámult ki rám. Gyorsan viszakoztam.
A szomszéd hamat elment, és én újra kióvakodtam.
Még mindig az asztalon feküdt piájából csorgott a szomszéd gecije!
Az ajtót leső tekintete lassan kitisztult.
-Szóval láttad. Igen, nagyon élveztem!
-Semmi baj. Nem mondom el senkinek.- léptem beljebb.
-Igen, élveztem… mert ti…igy titokban…és most is…csak itt hagyott. Pedig még akartam volna tovább is… mert még nagyon bizsereg…még kívánom…nagyon zavar?- törölgette meg szoknyája aljával ágyékát.
-Nem, nem zavar. Gyönyörű puncid van! Igy meg egészen kívánatos!
-Akkor befejeznéd? – rándult meg csípője!
Végigsimítva felhúzott combjain megérintgettem szeméremajkait!
Fejét félreforditva hatalmas sóhaj szakadt ki belőle!
-Tényleg nem zavar?…
-Nem, nem zavar! – és már nadrágomat gombolva vettem elő mereven álló faszom!
-Eddig én azt hittem…de nem is fontos..
Azzal marokra fogtam faszomat és makkomat beszorítottam pinájába! Szűk volt, de nedvétől még síkos, így könnyen siklottam tövig bele!
Melleit megfogva lassan baszni kezdtem! Nagyot sóhajtva egyből megérezte a ritmust!
-Csodálatos faszod van! – nyöszörögte.
Egyre jobban belelendültünk!
Egyre hevesebben vonaglott és feszült rám mikor makkom a legmélyét érte!
Aztán csipőjét megemelve vinnyogva megfeszült!
-Igeen! Bennem! Most! – hörögte.
Még rángatódzott kicsit, mialatt spermámat spriccelgetve pinájaba ürítettem.
-Igen, most már jó. Már nagyon jó! -lihegte.
-Sógorod ma későn jön haza. Ugye nem bánod ha ma még újra akarom! És meg még majd máskor is – tette hozzá halkan.
Nem bántam…
Szerző: Apóca 49