A szomszéd csaladban két lány volt.
Az egyik velem szite egyiidős, a másik joval fiatalabb.
A szomszedasszony gyakran mondogatta, hogy a nagyobbik lányát bátyámhoz adja, a fiatalabbat hozzám.
Ezen gyerekként sokat nevettünk.
Már végzős gimisként úgy alakult, hogy segítsek nagyobbik lányuknak a tanulásban, merthogy ők nem tudnak, én pedig úgy tudják jó voltam mindenből, csak nem felejtettem el?
Ekkorra a lány már igencsak szégyenlős, visszafogott volt.
Innéttől szinte naponta együtt tanultunk.
Egyik alkalommal panaszkodott a nyakára, hogy meghúzódott, nem tud figyelni.
Önkéntelenül léptem mögé, és masszírozni kezdtem.
-Ez jó – sóhajtott fel. Oldottam a csomót nyakszirtjén, majd kulcscsotját is megsimogattam. Ujjam egyre lejjebb csúszott, már éppen elértem aprócska halmát, mikor megremegett és elhúzódott. Folytattuk a tanulást.
Vagy két nap múlva ismét panaszkodott nyakára.
Megint kioldottam csomóját, es újra halmai felé araszoltam.
Most nem húzódott el!
Ujjaim becsúsztak blúzába, ugy érintgettem forró kis kemény mellét!
Ágyékom bizsergett ahogy nekem dőlt sóhajtozva!
A kinti zajra szétrebbentünk és tanulást mímeltünk.
Már naponta engedte megcirógatni melleit! Szinte rituálévá vált. Szó nem esett közöttünk, de már apró puszikat is váltottunk közben.
Már egymás mellett ülve tanultunk, hogy ha zajt hallunk, maradjon időnk reagálni.
Egy levert ceruza hozta meg a továbblépést!
Lehajolt érte, combomba kapaszkodva, masik kezével kereste a ceruzát. Közben rámarkolt nadrágomban bizsergő farkamra is!
Felvette a ceruzát, de kezét nem vette el ágyékomról! Felbuzdulva megérintettem mellét, most kipattintva gombjait is! Aprócska bimbói ágaskodva meredeztek!
Bátortalanul hajoltam föléjük és megpuszilgattam őket. Egy kéjes sóhaj volt rá a válasz! Meg egy szoritás meredező farkamon! De nem jutottunk tovább.
Azonban a következő napon ezzel kezdtük!
Kibontottam melleit, megcirógattam őket, majd puszilgatni kezdtem csodásan meredező bimbóit!
Ehyik keze már ágyekomon matatott, mikor másik kezem szoknyája alá, ágyékára húzta! Forró volt combja töve, bugyija csatakos!
Felnyöszörgött, ahogy megérezte ujjam
érintését vágátaba feszült bugyiján keresztül!
-Mára elég a tanulásból! Majd holnap folytatjátok!- hallatszott kintről.
-Igen! Majd holnap folytatjuk! – szólt vissza a lány erőtlenül.
Másnap minden nekünk kedvezett!
A szülők elmentek, húgát is magukkal vitték.
Mikor mellém ült, már gombolta ki blúzát!
Már nyoma sem volt kezdeti félénkségének! Egyik lábát átvetette combomon, úgy vezette kezem ágyékára!
Most nem volt rajta bugyija! Egyből szemérmének vibráló barackocskáit érintettem! Ujjamra csordult nedve!
Kenegetve érintgettem csiklója gömböcskéjét!
Keze már nadrágomban matatott, forró ujjakkal szorongatta farkamat!
Szopogattam bimbócskáit, érintgetve matattam csiklóján mikor hangosan felvinnyogva áradni kezdtek nedvei!
Lihegve fészkalódott ölembe!
Teljesen felém fordult, kiszabadított rudamat marokra fogva érintgette puncijához!
Aztan nagyon lassan elkezdett ráereszkedni!
Nem tudom leírni azt a csodálatos érzést, ahogy első ízben merül farkam egy remegve vibráló szűk punciba!
Lassan nyelte el tövig rudamat!
Lihegve kapkodta a levegőt, majd lassan megmoccant!
Felemelte ülepét, majd visszaereszkedett!
Újra meg újra! Már nyöszörögve, egyre gyorsabban!
Nagyokat zökkenve landolt, egyre hangosabb nyüsszögéssel kísérve, mikor
lüktető spricceléssel élveztem el benne!
Aztán már csak szorított magába, aprócska mellét számba tömve, lihegve.
-Mindezekről, míg idáig jutottunk, most szólalt először, azt is csak fülembe suttogva.
-Nagyon féltem ettől…de cseppet sem fájt…ez csodálatos…
Ifjúkori hév, ismét merevvé váltam benne!
Rudammal benne emeltem meg és döntöttem hátára. Most én indultam meg puncijában!
Hátam karmolva vinnyogva vonyitott, hánykolódott és sorozatban élvezett!
Mire a többiek hazaértek, már kifáradva a tanulást mímeltük újra.
Ezután ha tehettük, ha alkalmunk adódott rá elveztük egymást.
Nem tartott sokáig, mert egyszercsak hipp-hopp elköltöztek…
Szerző: Apóca 49