Laura és Lilla először egy nyári fesztiválon keveredtek össze, egy poros, sörszagú tömegben, ahol Lilla véletlenül nekiment Laurának, kilöttyintette rá a hideg sört, és ahelyett, hogy mentegetőzött volna, csak kacéran elvigyorodott. Laurában először felpattant a düh, de aztán, ahogy Lilla a szemébe nézett, valami furcsa forróság kúszott végig rajta. Egy gyors bocsánatkérés helyett inkább vettek még egy korsót, és ahogy a naplementében egyre fogyott a sör és jöttek a nevetések, Laura tudta: ebből valami olyan kezdődik, amit sose tud majd kimagyarázni senkinek.
Nem telt bele sok idő, mire Lilla bemutatta Katát is, akivel egyetemről ismerték egymást. Kata teljes ellentéte volt Lillának: míg Lilla vad, pimasz és harsány volt, Kata selymes hangja és sunyi mosolya alatt valami puha, lassú mélység lüktetett. Laura először zavarban volt, amikor hárman találkoztak egy kollégiumi szobában egy borozásnak hazudott éjszakára, de aztán, ahogy az első pohár bor elfogyott, Lilla csókja a nyakára simult, Kata ujjai pedig a combjára, minden bizonytalanság megszűnt. Az első közös éjszaka forró volt, kapkodó, kicsit ügyetlen — de pont ettől volt veszélyesen izgalmas.
Ezért is történhetett meg, hogy pár hét múlva Laura magával hívta Emmát is, a félénk, halk szavú új barátnőjét. Emma mindig vörös lett, ha Lilla vagy Kata szóba került — Laura pedig pontosan tudta, hogy mit akar tőle: látni, ahogy Emma szép lassan belesimul ebbe a bűnös körbe.
Amikor azon az éjszakán Laura belépett Lilla szobájába, érezte, hogy most valami más lesz. A szoba félhomályba burkolózott, halk, lassú zene szólt, és Kata már félig vetkőzve ült Lilla ölében a puha, színes párnák között. Laura először csak megállt az ajtóban — mintha újra az a bizonytalan fesztiválos lány lenne, akit Lilla egyszerűen letarolt. De aztán, ahogy Lilla végigsimította a karját, ajkaival a nyakához ért, Laura testében fellobbant valami mocskos, vad éhség.
Kata lassan Laura mögé került, lágyan a derekára simult, ujjai rácsúsztak a póló alá, s ahogy Laura bőre bizseregni kezdett, Lilla már le is tolta róla a nadrágot, hogy lassú csókokkal kényeztesse a combja belső részét. Laura halkan felnyögött, hagyta, hogy a két lány vezesse — de ahogy Lilla nyelve először érintette meg, a félénk lány eltűnt. Egyre erősebben markolta Lilla haját, tolta magára a szájat, miközben Kata ujjai már a melleit morzsolták, a foga pedig játékosan bele-belemart a vállába.
Laura zihálva, reszketve engedte, hogy Lilla ujja rácsússzon a popsija nyílására, körözött, masszírozta, finoman játszott vele, míg Kata a fülébe suttogott:
— Engedd el magad… csak érezd…
De Laura egyszer csak megállította őket. Egy határozott mozdulattal elkapta Kata csípőjét, magára húzta, combjai közé szorította az arcát, és remegő hangon sziszegte:
— Most én mondom meg, mi lesz.
Kata meglepődött, de nem tiltakozott. Laura ujjai a hajába fúródtak, szinte irányította a nyelvét, közben Lilla fölé hajolt, és két ujját mélyebbre tolta Laura popsijában, míg a nyelvével tovább kényeztette. Laura teste ívbe feszült, nyögései betöltötték a szobát. A zene lassan hömpölygött körülöttük, a párnák összegyűrődtek, a levegő egyre forróbb, lucskosabb lett.És ekkor halkan nyílt az ajtó. Emma állt ott, kicsit piros arccal, a kezét a kilincsen felejtve. Látszott rajta, hogy hallotta, mi történik odabent — a zihálás, a nyögések, a nedves cuppanások mind kiszűrődtek hozzá. Egy másodpercre mintha hátrálna, de Laura tekintete rátapadt, és nem eresztette.
— Gyere… zárd be — morogta rekedten.
Emma engedelmesen becsukta az ajtót, hátát a falnak vetette, mintha menekülne, de a tekintete mindenen végigszaladt: Laura combjai között nyögő Kata, Lilla ujjai Laura popsijában, a bőr csillogó, a párnák összegyűrve.
Lilla lassan felállt, egyetlen puha mozdulattal Emma elé lépett, ujjával megemelte az állát.
— Édes, ugye tudod, hogy most már nincs visszaút? — suttogta.
Emma csak nyelt, rekedten felelte:
— Tudom… csak… sosem csináltam még…
— Semmi baj — szólt közbe Laura, hangja most már nem kérés volt, hanem parancs. — Akkor majd én mondom, mit csinálj.
Lilla közben lassan lefejtette Emma pólóját, finoman végigcsókolta a nyakát, míg Emma teste megborzongott. Lilla keze lejjebb siklott, belemarkolt a fenekébe, finoman maga felé húzta.
Laura hátrapillantott, közben még mindig Kata hajába markolt, irányította a nyelvét. Egyetlen pillantás elég volt, hogy Lilla már az ágyhoz kísérje Emmát.
— Gyere ide — szólt rá Laura, remegő, de mégis határozott hangon. Emma lassan odamászott, Kata mellé térdelt. Laura két kézzel végigsimította Emma arcát, majd durván magához húzta, csókolta, mélyen, nyálasan, hosszasan, míg Emma nyögései belevetültek a csókba.
— Nyald ki Katát — morogta Laura a csók közben. — Úgy, ahogy nekem csinálta. A nyelveddel, lassan. Mutasd meg, mennyire akarod.
Emma reszketve, de engedelmesen hajolt Kata combjai közé. Kata felnyögött, felemelte a fejét, és Laurára nézett — tekintetében egyszerre volt vágy, kérdés és engedelmesség. Laura eközben Lilla kezét fogta meg, maga mellé húzta, és Lilla ujja újra a popsija körül körözött, de most lassan, mélyebben tolta be, amitől Laura teste ívbe feszült.
Emma még ügyetlen volt — de ahogy Kata remegni kezdett alatta, egyre bátrabban nyalta, közben Lilla hátulról Laura fülébe suttogott:
— Nézd csak, mit csináltál belőle… Egy kis éhes kiscica lett belőle, ahogy akartad.
Laura rekedten felnevetett, egyik kezével Emma hajába markolt, hogy vezesse a ritmust. A szoba tele lett a nyögések nedves zajával, nyelvek, ujjak, ziháló, forró testek. Emma remegett, de nem állt meg — Laura tartotta, Lilla mozdította belülről, Kata zihálva nyögött Emma szájába.
Abban a pillanatban Laura érezte: minden mozdulat, minden sóhaj úgy történik, ahogy ő akarja.
—
Szeretnétek még folytatást?(Valószínűleg lesz még)