| Már délelőtt volt, mikor megcsörrent a telefonom. -Gyere, lefőtt a kávé – szólt bele szomszédasszonyom. Gyakran kávéztunk együtt, férjével és most már hetek óta náluk vendégeskedő német barátnőjével. Mikor felértem kertjükbe, épp akkor lépett ki a verandára, kezében két gőzölgő bögrével. Mosolyogva lépdelt le a pár lépcsőfokon. Szokása szerint, csak vékony köpenyében. -Mindjárt hozom a cukrot is. Tudod, a barátnőmnek haza kellett mennie, a férjem kivitte a reptérre. Egyedül meg nem esik jól a kávé. Mikor újra kilépett, combjai kivillantak, de most más is! Ágyékának sötét bozontja is! -Teljesen beléd bolondult, lehet azért is ment haza. Állandóan csak rólad beszélt, már szinte zavarba hozott! – telepedett le velem szemben. -Hogy ő bizony nem hagyná ki, ha ilyen szomszédja lenne! És hogy hamarosan visszajön. Úgyhogy vigyázz magadra! – nevette el magát. Aztán kissé elpirulva babrálni kezdte nyakánál gombját. -Nem hitte el, hogy mi nem… -Dehát mi tényleg nem! -Hát nem. Mert mikor is…- hajtotta le fejét. Mikor újra felemelte, szeme sötéten csillogott, ujjai remegve babrálták gombját. Zavarba jöttem. Mert igen, kívánatos volt, már sokszor játszottam a gondolattal magam is! Nem szólt, csak tekintetem figyelte. Ujjai, talán maguktól kipattintották felső gombját, combjai is remegve megmozdultak. Ahogy kivillant ágyékának szőrzete, farkam merevedni kezdet! Ekkor még egy gombot kipattintott nyakán! Ezt már nem érthettem félre! -Most? – kérdeztem rekedten. Alig észrevehető bólintás volt a válasz! Aztán lesütötte szemét. Előrehajolva megérintettem térdét, mire combjait nyitni kezdte! Egyik kezem combja belső felén máris siklani kezdett ágyéka felé! Megrándulva felsóhajtott ahogy ujjam hegyével megérintettem bozontját! Két kézzel megfogta kezem és ágyékára szorította! Ujjam már siklott is szeméremajkai közé! Éreztem, ahogy forrón, nedvesen lüktet, és ujjam csúszik puncijába! Felnyögve előrehajolt, és rámarkolt mereven álló farkamra! Szabad kezemmel kibontottam melleit, megcirógattam keményen ágaskodó bimbóit! -Igen. Most lehet. Most akarom – suttogta farkamat kibontva nadrágomból! Ujjamat mélyen puncijába dugtam, hüvelykemet csiklójára feszítettem, és előrehajolva egyik bimbóját szopogatni kezdtem! Felnyüszítve csorogni kezdtek nedvei! -Ne itt. Menjünk be.- húztam fel. Fátyolos tekintettel mozdult. Beérve köpenyét leeresztve fordult felém pucéran. Melleit megszopogatva ültettem le a pamlagra, majd hasát is végigpuszilgatva vettem birtokba kitárulkozó nőiességét! Nedves szőrzetét szétsimítva pusziltam bele puncijába! Vegignyalogattam szeméremajkait, nyelvem belemélyesztettem kútjába, majd csiklóját szopogatva ujjaimat bedugtam hüvelyébe! -Igen! Csináld! – vinnyogott fel csípőjét emelve! Apró sikkantást hallatva élvezett el újra! Puszilgatva kúsztam feljebb, újra mellbimbóit szopogatni. Éreztem ahogy markolta farkamat és igazította vágatába! -Dugjad! – húzta fel térdeit, ahogy makkom kútjához ért! Lassan, nagy élvezettel nyomultam pulzáló hüvelyébe! Belefeszültem, majd lassan ki- be mozogni kezdtem. -Ó egek! Ez gyönyörű! – lihegte, egyre hevesebben rángatózva, majd felvinnyogva csípőjét is emelgetve hozzá! Mikor sikkantva megfeszült és hüvelye izmai satuként megszorították farkamat, elementáris erővel robbantam benne! Zihálva omlottunk egymásra. -Ezt akartad? Igy képzelted?- suttogtam fülébe puszilgatva. -Igen, ezt- suttogta vissza. – Csak még többet. Adj egy kis időt, hogy magamhoz térjek. Maradj bennem! Ugye bírod majd még? Ma még van időnk… |
| Szerző: Apóca 49 |