Már hazafelé tartottam, mikor egy kerékpár állt meg mellettem.
-Szia. Hogy vagy?
Szólított meg egy ismerős hang a maszk mögül. Egyik régi kutyás ismerős mosolygott rám.
-Már lassan minden rendeződik körülöttem.
-Igen, hallottam mi történt. Tudom hosszú és nehéz volt és hogy elvesztetted párodat.
-Már túl vagyok rajta. Rendben vagyok- mosolyogtam rá. -No de veled mi van? Én is régen hallottam felőled.
-Ne is kérdezd! A gyerekek végre kirepültek, elköltöztek.
Most mindent magamnak kell csinálnom. Most is rohanok. Még vacsorakészítés, fürdés, aztán nem tudom… egy kis pihi. Majd kitalálok valamit.
Végül mégsem sietett. Egyre csak beszélgettünk. A munkahelyéről, ahonnét most tart haza, kutyáinkról, hogy most hiányoznak, meg mindenfele másról is.
-Mi lesz a vacsora?- kérdeztem közben.
-Még nem tudom.
-Az enyém kész van. Csak melegíteni kell.
Nagyot sóhajtott.
-Magam készítettem. Meghívlak, ha elfogadod.
-Nem is tudom. De azt hiszem igen. Nem kell bajlódnom magamnak. De a bringa, meg a cuccom.
-Megoldjuk. Nem kell kint hagynod, el tudjuk zárni.
De ekkor már házunk előtt voltunk.
Körbenézett a lakásban, mikor beléptünk.
-Látom már rendet raktál.
-Úgy nagyjából.
A konyhában elővettem a hűtőből az ételt, meg egy üveg jófajta Tokaji bort is. Láttam, hogy feszeng kicsit, és néha orrát elhúzva megszagolja ruháját.
-Látom zavar. Tudom milyen, amikor még érzed magadon a munkahely szagát. Ha gondolod, amíg elkészülök ott a fürdő. Mindent megtalálsz. Tiszta törölköző, fürdőhab. Na jó nem mindent, De a szárítón tálalsz ruhákat is, amit magadra vehetsz. El is viheted, majd visszakerül.
Mire végzett, én is elkészültem. Jóízűen megvacsoráztunk, beszélgetve közben. Hamar el is mosogattam magunk után.
Aztán a bort és poharainkat megfogva a szobába vonultunk. Jólesett a bor, meg a beszélgetés is vele.
Láttam ő is jól érzi magát. Most már nem sietett, én sem siettettem. Tudtam magamról, hogy az esti egyedüllétek a nehezek.
Hatott a bor is. Egyszer csak elnevette magát.
-Most még mi van? – néztem rá értetlenül. Azt mondtad mindent megtalálok a fürdőben. Ezt választottam.- húzta le combjára frissen mosott pólómat.
-De bugyit nem találtam.
-Hát azzal nem szolgálhatok. ,és nekem nem is hiányzik- nevettem rá.
Pajkos fény villant szemében.
-Most már nekem sem.
Erre összenevettünk és újra koccintottunk.
-Hiányzik? – kérdezte halkan.
– Mióta férjem elment, nekem esténként mikor egyedül vagyok néha igen.
Mindketten tudtuk mire gondol a másik.
Újabb korty a borból, aztán csak néztük egymás tekintetét.
Egyszerre mozdultunk.
Kezem lassan csúszott végig combján. Megremegett, ahogy elértem ágyékát. Csak nézte szemem, aztán kezem magához szorította!
Ágyéka forró volt, éreztem ahogy aprókat rándulva lüktet!
Aztán szemeit lassan behunyva csak kísérte kezem, ahogy szeméremajkait cirógatva érintgetni kezdtem!
Lassan tárulkozni kezdtek combjai is, egyre beljebb engedve magához.
Ágyékára borultam és puszilgatni kezdtem ujjaim mellett.
Kútját, majd előágaskodó csiklóját is!
Kezemet magára hagyta és nadrágom kigombolva tenyerére emelte farkamat. Alig érintve cirógatni kezdte.
-Én most nem…pedig nagyon szeretném…majd máskor… legközelebb majd én is… de most..most csak azt szeretném…- dőlt hátára és húzott lábai közé!
Felnyögött, ahogy makkom megérezte puncijában!
Nagyon lassan, élvezettel nyomultam lüktető nedves puncijába!
Kéjesen nyöszörögve fogadott magába!
Lassan mozdultam benne!
-Lehetsz most durvább is! Sőt egy kicsit legyél is! -nyöszörögte
Élvezettel és hevesen vettük birtokba egymást! Lihegve és rángatózva haladtunk a csúcs felé!
-Maradj bennem! Úgy akarom!
Feszült meg aprót sikkantva hozzá.
Élvezete csúcsán robbantam én is benne!
Aztán csak szorosan öleltük egymást.
– Ugye maradhatok még? -szorított magába.
-Hát persze hogy maradhatsz! Meg a kijárási tilalom is!
-Akkor jó- engedett ki magából.
Lassan fordulva ölembe fészkelte fenekét, és szuszogva suttogta:
– Most annyira jól érzem magam. Elfáradtam, de ez most annyira kellemes így! Majd reggel megpróbállak én ébreszteni téged. Azzal ami most részemről elmaradt. Meg amit még akarsz, még amit még én is akarok…újra…meg máshogy is…
Aztán lassan álomba szenderültünk, itt-ott még cirógatva egymást picit…
Szerző: Apóca 49