Még alig kezdtem el a negyvenes éveimet taposni, de egyre inkább úgy éreztem, épp elég szenvedésen mentem már keresztül. 22 éves voltam, amikor megszületett a fiam, s az ő érkezése volt az oka, hogy feleségül vettem az akkori barátnőmet, akit szinte nem is ismertem igazán. De végül is jól alakult a dolog, Katival egy potenciálisan tragikus helyzetet csodálatos házassággá formáltunk. S a boldogság 17 évig tartott… egészen addig, amíg egy félrediagnosztizált betegségbe a feleségem bele nem halt.
Iszonyatosan fájt a hiánya, s csak azért nem merültem el egészen és mélyen az önsajnálatban, mert a fiamról gondoskodnom kellett. Egy 17 éves kamasszal még egy teljes családban sem könnyű, hát még, ha a család ilyen fájóan csonka. Ez még akkor is igaz, ha Péter szinte az egyik pillanatról a másikra felnőtté vált és sokat segített, hogy talpon maradhassunk. Gyakran tűnt úgy, hogy a helyzetet ő kezeli inkább felnőttként, s ezért hálás is voltam neki.
Aztán elérkezett az idő, s Péter egyetemre ment. Egyrészt rendkívül büszke voltam rá, hiszen sikerült beverekednie magát az állami finanszírozású helyek egyikére egy vidéki egyetemen, és ez – valljuk be – nagy könnyebbséget jelentett, pláne, hogy az érettségi után megleptem őt egy használtan vásárolt kisautóval, ami nem feltétlenül vált javára anyagi helyzetünknek. Másrészt eluralkodott rajtam valami önző bizonytalanság, hiszen eljött a pillanat, amikor sok-sok idő után először teljesen egyedül kellett élnem.
– Apa, megígérem, hogy legalább hetente egyszer felhívlak és beszámolok a dolgokról. Persze jövök is, amilyen gyakran csak lehet – mondta Péter, miközben betette az utolsó táskát a túlzsúfolt kocsiba. – Csak ígérd meg, hogy kihasználod ezt az időt, hogy kimozdulj és emberekkel találkozz! Ha másért nem, legalább hogy lefeküdj valakivel, az isten szerelmére! – mondta nevetve, miközben meglapogatta a hátamat.
Mivel néhány éve hiányzott a nő, az anya a családból, így a mindennapjainkban bizony gyakran beszéltünk ilyen „férfias” stílusban, meglehetős nyíltsággal, legyen szó bármilyen témáról is. Az is igaz, hogy míg Kati élt, addig sem volt tabu téma az otthonunkban az egészséges szexualitás, az énkép, az identitás alakulása vagy éppen az érzelmi kapcsolatok. Ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan pucéran lófráltunk egymás előtt a lakásban, de nem okozott kínos pillanatokat, ha az anyja véletlenül félmeztelen volt, amikor Péter benyitott a lakásba vagy, ha engem látott meztelenül kijönni a zuhany alól. Persze soha nem látott szeretkezni minket az anyjával – gondolom –, de nem volt titok előtte, hogy teljes szexuális életünk van. Amikor Péter elérte azt a kort, amikor ezt helyesnek véltük, nyíltan és részletesen beszéltünk vele a szexuális élettel együtt járó felelősségről, így reméltük megkímélni őt a nem várt fogantatás traumájától, amiről mi azért tudtunk egyet, s mást.
– Őőőő… igen, hát… ezen majd dolgozom – mondtam, de hogy enyém lehessen e téren az utolsó szó, még hozzátettem – Te viszont légy óvatos a lányokkal! Nem azt akarom mondani, hogy ne csajozz, de az a kérésem, hogy tartsd a farkad mindig becsomagolva… ha érted, mire gondolok. Bízom benned, de ez az utolsó szülői pillanat még jár nekem – mondtam, majd megöleltem. És az isten szerelmére, semmi drog! – tettem hozzá félig tréfásan.
– Ösztöndíjból drogozni? Ne szórakozz! – vigyorgott Péter, majd hozzátette – De komolyan, apa! Túl fiatal vagy, hogy magadra zárd az ajtót. Nyiss a csajok felé! Biztos forrásból tudom, hogy még a gimis lányok DILF-listáján is előkelő helyen álltál.
– Mi a rosseb az a DILF – kérdeztem.
– Te hol élsz apa? Egy kő alatt? – szemtelenkedett Péter. A DILF a Dad I’d Like to Fuck rövidítése. Szóval volt jónéhány gimis lány, aki nem rúgott volna ki az ágyábó – röhögött, majd gázt adott és elhajtott.
– Hülye vagy! – kiáltottam utána szeretettel, de őszintén szólva azért jól esett, hogy még az ő korosztályához tartozó lányok sem néztek egészen vénembernek.
Az igaz, hogy az anyja halála előtt is igyekeztem jó kondiba maradni, Kati elvesztése után pedig a felejtés, a gyász feldolgozásaként kínoztam magam rendszeresen az edzőteremben. Ennek köszönhetően sikerült megőriznem a sportos alakomat. 183 centi magas voltam, amihez a 85 kiló nem sok, pláne, hogy nem a testzsír adta ezeket a kilókat.
Jake inkább a haverok miatt járt súlyzózni, nem annyira az egészséges életmód inspirálta, de mindegy, bármi volt is az ok, a mozgás neki is jót tett. Kifejezetten erős, deltás felsőtestre tett szert. A szőke haját, kék szemét az anyjától örökölte, nem is csodálható, hogy viszonylag sok leányzó forgott körülötte ezekben az években. Tulajdonképpen ezért külön büszke voltam rá. Mármint nem a csajok száma miatt, hanem azért, hogy ennek ellenére is kitűnően tudott tanulni, végig a gimis évek alatt.
***
A fiam tanácsát megfogadva igyekeztem előbújni a barlangomból. Volt pár randim, s noha az elején még úgy éreztem, ezzel megcsalom Katit, de ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre szabadabban lélegeztem. Lassan másfél éve, hogy Péter elköltözött otthonról, s az elmúlt pár hónapban kialakult egy hosszabb, de egyelőre meglehetősen szűzies kapcsolatom Lizával. Nagyon élvezem a társaságát, intellektuális élmény minden vele töltött perc, de be kell vallanom, hosszú ideje éltem cölibátusban, s már kínzóan hiányzott a szex az életemből.
Egy kanapén összebújós hétvégi napon végül nem bírtam tovább, s miközben finoman Liza nyakához dörzsöltem az orrom, a fülébe suttogtam:
– Nem megyünk fel az emeletre?
– Nem is tudom… nem jön ma haza a fiad? – kérdezte, nagy adag nyugtalansággal a hangjában.
– Szerintem még órákig nem, de miért fontos ez? Nagyfiú és találkoztatok is már. Nem fogja sokkolni, ha megtudja, hogy az apja ágyba bújt a barátnőjével – próbáltam oldani a feszültségét, miközben gyengéden cirógattam a mellét, ruhája vékony anyagán keresztül.
De Liza folyton elhessegette a kezem, és úgy tűnt, percről percre egyre kényelmetlenebbül érzi magát. Mivel eddig a szexualitást kivéve remekül kijöttünk egymással, én úgy éreztem, készen állunk a következő lépésre… de mintha neki más tervei lettek volna.
– Liza, figyelj… nem akarok erőszakos lenni… csak úgy tűnik, nagyon élvezzük egymás társaságát, és ezt szeretném másképp is kifejezni. – mondtam a lehető legmegértőbb pasihangon, s távolról mintha egy autóajtó csapódását hallottam volna.
– Tomi… nem… sajnálom… azt hittem, készen állok rá, de nem. – mondta Liza, miközben eltaszított magától és a táskájáért nyúlt. – Nagyszerű srác vagy, és szeretek veled lenni… de most nem akarok új testi kapcsolatot. Ha szexelni akarsz…menj el egy bárba, vagy mit tudom én!
Felkelt a kanapéról, és szó nélkül kiment a bejárati ajtón. Finoman szólva is le voltam forrázva. Csak ültem magamba roskadva, a nyakának puszilgatása közben kialakult merevedésem is múlófélben volt, amikor valaki megkopogtatta a hátam mögött az ajtófélfát. Péter a hátsó ajtón jött be a házba, és kétségtelenül hallotta Liza búcsúszavait.
– Ó… bocsánat, apa… nem akartam hallgatózni… csak rosszkor érkeztem. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Liza még nincs teljesen túl a váláson. – mondta együttérzően.
– Én is erre tippelnék. Nem kizárt, hogy néhány óra múlva felhív és bocsánatot kér… de az elmúlt másfél évben ezt már végigjátszottam egyszer-kétszer többekkel is. Nem hiszem, hogy újra akarom.
– Megértelek… tudom, hogy már egy ideje vele jársz. Nem lehetett könnyű – mondta Peti, miközben belépett a nappaliba. Viszont, ahogy a múlt héten már szóltam, Szilvi velem jött… kint van, éppen befejez egy hívást.
– Ó, igen… persze… minden rendben van még köztetek? – kérdeztem.
– Ühüm. Tudom, hogy furcsának találod… de miután mindketten úgy döntöttünk, hogy jobb nekünk a „barátként extrákkal” szituáció, mint egy fix kapcsolat… a dolgok sokkal kényelmesebbek és nyugodtabbak lettek. Mindketten túlságosan a tanulmányokra koncentrálunk most… szeretünk együtt szórakozni, és mindketten tudjuk, hogy ennél messzebbre nem akarunk menni – mondta Péter, s a hangjából azt vettem ki, kissé mintha belefáradt volna, hogy újra és újra el kell magyaráznia nekem ezt, a számomra nehezen megemészthető kapcsolatot.
– Hé… semmi baj… nem kell folyton mentegetőznöd előttem. Amíg mindketten így gondoljátok, és tudjátok, mit csináltok… én nem fogok ítélkezni feletettek.
Szia Tomi – lépett be a szobába Szilvia, s jó szokásához híven azonnal zavarba is hozott – – Amikor együtt látlak benneteket, sosem tudom eldönteni, melyikőtök a dögösebb.
– Péter! Ha behozod a csomagokat, én nekikezdek a vacsorának – szólt aztán fiamhoz
Szilvi egy meglehetősen határozott karakter volt, erős hajlammal arra, hogy azonnal átvegye az irányítást, bárhová is került. Két évvel idősebb volt Péternél és először nem is tudtam, mint gondoljak róla, meg a korkülönbségről, aminek ekkor még lehetett volna éppenséggel szerepe, de nem kellett hozzá sok idő, hogy megértsem, miért érdeklődik Peti iránta. Bár fizikailag csak részben hasonlított az anyjára, de a habitusa nagyon is hajazott Katiéra. Meglehetősen vonzó nő volt, 160-165 centi magas, feszes testű, szép alakú, kerek mellei C kosaras melltartót kívántak meg. Bőre kissé kreol, haja sötét, szeme barna… ha alaposan utánanéznénk, nem lepne meg, ha dél-európai felmenőkkel is rendelkezett volna.
Egyébként meglehetősen fesztelenül viselkedett mindig, amikor nálunk volt. Reggelente csak egy pólóban és Péter boxerében főzte az első kávét, s hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez ellenemre volt, bár nyilván nem engedtem szabadjára a fantáziámat vele kapcsolatban, még akkor sem, ha a fiammal csak „szexbarátok” voltak, vagy minek is nevezték egymást.
Peti és Szilvi azt tervezték, hogy a téli szünetüket teljes egészében nálunk töltik, s ennek nagyon is örültem. Liza „távoztával” nagyon magányos lett volna teljesen egyedül, akár csak néhány napig is.
Két nappal az érkezésük után meglehetősen későn jöttek haza egy barátokkal eltöltött esté követően. Én már ágyban voltam ugyan, de leginkább csak forgolódtam, nem tudtam mélyen elaludni, amikor megérkeztek. Tulajdonképpen még mindig azon töprengtem, meg tudnám-e könnyíteni valahogy Liza dolgát, hogy felszabadulhasson a házassága és a válása nyomasztó emlékei alól, s ne essen nehezére a fizikai kapcsolat kialakítása. És akarok-e én ezzel igazán foglalkozni…?
Fiamék hazaérkezése után talán egy óra is eltelt ezzel a meddő önemésztéssel, amikor egyszer csak fájdalmasnak tűnő kiáltást hallottam. Gondolkodás nélkül pattantam ki az ágyból, hogy utána nézzek a dolognak. Kilépve a folyosóra, láttam, hogy Peti ajtaja félig nyitva, s amint közelebb léptem, azonnal rájöttem, mi is volt az iménti zaj forrása.
Szilvi éppen meglovagolta a fiamat, aki mindkét kezével a lány melleit masszírozta, miközben Szilvi föl-le mozgott Peti merev hímtagján. Lenyűgözően szép és izgató jelenet volt. Szilvi kissé előre hajolt, s kezével a csiklóját kezdte izgatni. Peti farka csillogott a nedvekről, ahogy felemelte a csípőjét, hogy elérje a felette vonagló női testet.
Szinte rögtön kőkeménnyé merevedtem, s kiszáradó szájjal, némi irigységgel bámultam intenzív szextusájukat.
Egy pillanatig tartott csak, majd elöntött a szégyen. A saját fiamat nézem szex közben! A hirtelen megbánás arra késztetett, hogy hátra lépjek az ajtótól, de a parketta ettől halkan megnyikordult, s ez elég is volt ahhoz, hogy Szilvi felfigyeljen a jelenlétemre.
Az villant kissé még elborult agyamba, hogy most majd eltakarja magát és felsikít, vagy… bármire számítottam, csak arra nem, ami történt. Szilvi egyenesen a szemembe nézett, enyhe mosoly játszott az ajkain, miközben megnyalta a szája szélét, majd kissé gyorsítva a tempón, tovább lovagolta Pétert, aki láthatólag észre sem vette, mi történt.
Ösztönösen kezdtem el simogatni kőkeményre merevedett farkamat a boxer anyagán keresztül. A két fiatal és hajlékony test együtt mozgása megbabonázott, s én dermedten néztem őket, időről időre konstatálva, hogy Szilvi eközben le nem veszi rólam a szemét.
– Igen… Péter, igen… nyomd mélyebbre kérlek! Dugj meg erősebben! – lihegte a lány, majd csak az ajkaival formálva felém a szavakat, azt mondta: – Mutasd meg!
Egyértelműen nem az agyam irányított, amikor kiemeltem a sliccen keresztül az előnedvektől csillogó fejű faszomat. 18 centis farkamat nem nevezhetem gigásznak, de ahhoz mindenképpen elég nagy és vastag, hogy Szilvi még úgy is sokat láthasson belőle, hogy a tövét a markom rejtette.
Ahogy nézett, Szilvi mellbimbói még keményebbek lettek, még jobban kiemelkedtek a bimbóudvarból, már ha ez egyáltalán lehetséges volt. Légzése egyre szakadozottabbá vált, s egyértelműen közeledett az orgazmushoz. Péter nyögései is egyre hangosabbak lettek, lökései durvábbakká, rövidebekké váltak.
– Jézusom! Jövök Szilvi, nem bírom tovább, elélvezek – hörögte, miközben teste megfeszült és dákója mélyen Szilvi ölébe fúródott.
– Gyere, gyere … tömd belém… igen! – sikoltotta Szilvi is, miközben teste görcsbe rándult a gyönyörtől. Néhány pillanatra fogait Peti vállába mélyesztette, de a tekintetét még mindig a szemeimbe fúrta.
Amint elkezdték visszanyerni lélegzetük szabályos ritmusát, Szilvi végre elfordult tőlem és kiengedte magából Peti kissé már petyhüdt farkát. Simogatni kezdte a fiamat. Gyengéden végighúzta ujjait a mellkasán, majd a még mindig érzékeny hímtagjához is hozzáért. Hirtelen lecsúszott, s miközben Peti teste erősen megremegett, szájába vette és kéjes érzékiséggel nyalogatta, szopogatta a saját nedveitől és a fiam spermájától egyaránt csillogó péniszt.
Saját, kielégülést követelő vágyam folyton folyvást csak nőtt, s még akkor sem igazán csillapodott, amikor megláttam, hogy Szilvi a fiam lábai közé nyúlva kihúz egy kisebb, rózsaszín vibrátort Péter fenekéből.
– Megígértem ugye, hogy ma valami különleges finomságban foglak részesíteni, ugye? – dünnyögte Szilvi a fiam fülébe-
– Igen- motyogta Peti – és sokkal jobb volt, mint ahogy gondoltam. – Mutattál már nekem vad dolgokat, de mind közül ez volt a legforróbb.
Ebben a pillanatban már csak annyira tudtam kontrollálni magam, hogy legalább ne nyögjek hangosan, miközben több részletben egy nagy adag spermát lőttem a folyosó padlójára.
Nem csak az korbácsolta fel annyira a vágyam, hogy a fiam és barátnője aktusát nézhettem végig, de az is, hogy a látvány felidézte bennem mindazt, amit Katival játszottunk a betegségéig, oly gyakran. Nagyon találékonyak voltunk az örömszerzés terén, nem féltünk új dolgokat kitalálni. Amikor Kati először döntött úgy, hogy szeretné a nyelve hegyét az ánuszomba dugni, vagy, amikor meg akarta masszírozni a prosztatámat, még megdöbbentett kissé, hiszen annak előtte e téren meglehetősen… átlagos voltam. De egyre jobban képes voltam átadni magam ezeknek a játékoknak és mióta a feleségem meghalt, nagyon vágytam az ilyesfajta intimitásra is.
Miközben Szilviék az ágyon fekve pihenték ki fáradalmaikat, az én fejemben is elkezdett oszladozni a köd. A kéj helyet adott az aggodalomnak, nehogy lebukjam kukkolás közben. Így idejét láttam a visszavonulásnak. Gyorsan letérdeltem, s jobb híján a köntösöm szélével töröltem fel a parkettáról a leselkedésem egyértelmű bizonyítékát. Ahogy búcsúzóul még egy pillantást vetettem rájuk, észrevettem, hogy Szilvi megint engem néz. Amikor pillantásunk találkozott, rám kacsintott, majd hozzásimult a fiamhoz.
Folyt.köv.