Több mint két hónapja költözött lépcsőházunkba.
30 körüli csinos nő volt. Formás alak, hosszú fekete haj, csillogó sötét szemek. A férfiak igencsak megnézték.
Úgy tűnt egyedül él, mert eddig mindig csak egyedül láttam. Reggel munkába, este haza. Boltba is magában.
A minap a boltajtóban majdnem összeütköztünk.
A kezéből kicsúszott a zacskó, a benne lévő almák szétgurultak.
Másik kezéből letette szatyrát és elkezdte összeszedegetni.
Mellé guggolva segítettem neki.
Ahogy nyújtózott a szétgurult almák után combjai szétnyíltak, és szemeim elé villant bugyi nélküli sötétlő ágyéka!
Észrevette tekintetem, elpirult és hirtelen felállt. Persze hogy újra elejtette a tasakot!
-Hagyjad- mondta egyre pirosodva, és már indult is.
Összekapkodva utána siettem, hogy átadjam neki. A lépcsőházban az ajtónál értem utol.
Belépett a lakásába, de nem zárta be az ajtót előttem.
-Hova tegyem? -álltam meg a konyhaajtóban.
-Akárhova- mondta sírós hangon hátat fordítva nekem. -Ne haragudj…Én nem…Én csak….- és hüppögve sírni kezdett. -Csak fáradt vagyok. Már napok óta nem alszom. A szomszédok… Az a fiatal házaspár…. A múlt éjjel is nagyon zajosak voltak…Biztosan te is hallottad…nekem meg falszomszédjaim…
Nincs velük bajom! Azért költöztem ide, mert szeretem ezt a környékét! Csak itt nem ismerték senkit…Már majdnem három hónapja….-szipogta.- Hiányzik a társaság….meg más is…Köszönöm, hogy utánam hoztad. Úgy szégyenlem magam.
-Miért is?
-Tudod te- pirult el újra.
-Ja, azt ne szégyelld! Az sok nőnek természetes! Főleg így nyáron! Én kérek elnézést, hogy megbámultalak! Egyébként gyönyörű! Már amennyit láttam.
Hosszú hallgatás következett, már már kínosan hosszú.
-Nem is zavarlak tovább- fordultam az ajtó felé.
-Ne.- hallottam suttogását. -Nem zavarsz.
Közben meghallottam újra sírását.
Ahogy visszafordultam hozzá, eleredtek könnyei.
-Pihenned kellene- fogtam még vállát.
Csak egy aprót bólintott és a szoba felé indult.
Vállát fogva kísértem.
Az heverőnél felém fordult, de nem nézett szemembe.
-Köszönöm, hogy kicsit mellettem maradsz.
Még fogtam vállát, mikor pipiskedve megpuszilta arcomat.
Kemény melle mellkasomnak feszült.Csodás borzongás futott végig rajtam!
Megfogtam csípőjét és viszonoztam pusziját.
Karjait nyakam köré fonta és szájon csókolt!
Bátortalanul viszonoztam.
Puha volt ajka, forró és odaadó!
Válláról kezem nyakára siklott, és gombolni kezdtem ruháját!
Éreztem előbukkanni forró halmait! Megrándult, csípőjét hozzám szorította!
Kissé lehajolva egyik ágaskodó bimbóját ajkaim közé szorítottam és majszolva szopogatni kezdtem!
Hatalmas sóhaj szakadt ki belőle!
Tenyeremmel beborítottam másik mellét, másik kezemmel pedig tovább gomboltam ruháját!
Mikor végig értem, már éreztem ahogy dús szőrzettel borított ágyékát tenyerembe nyomja!
Ujjaim babrálva indultak útjukra, felfedezni nőiességét!
Már vibráltak szeméremajkai, mikor megérintettem őket!
Szinte ráfeszült kutakodó ujjaimra!
Megremegtek lábai, és nyöszörögve ereszkedett a heverőre.
Melleit magára hagyva hasát, majd ágyékát kezdtem puszilgatni. Fejem kezei közé fogva kísérte mozdulataimat.
Kéjesen felnyögött ahogy nyelvem kútjába mélyesztettem. Valósággal húzott magába!
Első nedvét megérezve nyelvem hegyén, siklóját kezdtem ajnározni!
Szívogatva nyalogattam, ujjammal pedig egyre táguló punciját babráltam!
Hánykolódva vonaglani kezdett, és csorogni kezdtek nedvei!
Aprókat vinnyogva dobálta csípőjét.
-Ne hagyd abba! Még!- nyöszörögte fetrengve. Folytattam, mert engem is élvezettel töltött el ahogy láttam eksztázisba kerülni!
-Megint élvezek! – sikkantott fel, és újra patakként ömlött puncijából nedve!
Váratlanul felült. Kitágult pupillákkal rám meredt, majd fordulva ágyékomra fordult!
Nadrágom szinte letépve rólam ,már kőkemény farkamat szájába kapta és harapdálva marcangolta! Punciját pedig számra tapasztotta!
-Csináld még! – hörögte.
Most már nem kímélve marcangoltuk egymást!
Nem sokáig, mert újabb visítással hanyatt vetette magát !
– Most így is akarlak!- vinnyogta szinte önkívületben!
Alig illesztettem puncijába makkomat, felkapta lábait nyakamba és csípőjét magasra emelve
elnyújtott vinnyogással kísérve mélyen magába húzott!
Csak feszült rám remegve és nagyokat rándulva, körmeit hátamba mélyesztve!
Ekkor már én sem bírtam tovább!
Beleremegtem, ahogy kitört spermám és spriccelve áradt puncijába!
Még sikoltott egyet, majd erejét vesztve omlott össze alattam.
Lihegve engedte le lábait.
Hátam karmolása cirógatássá szelídült.
Ahogy puszilgattam közben, megéreztem könnyeit!
-Baj van?- töröltem ki szeme sarkából.
– Nem tudom mit hiszel rólam!… De én nem vagyok olyan!….De most azt sem bánom, ha annak tartasz. Nem emlékszem, hogy lett volna ekkora gyönyörűségben részem, ilyen orgazmusom!Azt hiszem vágyamat még így nem elégítette ki senki! Ezek most az öröm könnyei. Mert most nagyon boldog vagyok!
Köszönöm az almáknak, hogy elgurultak! És hogy észrevetted nincs rajtam bugyi.
-Ugye maradsz még?- fészkelte magát ölembe.
Szerző: Apóca 49