Üdv.
Hogy őszinte legyek zavarban vagyok, hogy leültem és elmesélném nektek a legnagyobb tabut az életemben. Régóta olvasom a ti írásaitokat is, és úgy gondoltam jó terápia lesz nekem is.
Huszonkét éves vagyok, egyetemista és épp tomboló időszakomat élem, ami engem is felkavar, mert sose hittem magamról én lehetek az a lány.
Szóval 6 évvel ezelőtt, már régóta emészt, kedveltem egy tanáromat Balázst, ő volt az iskolapszichológus is, ő 40 éves volt. Nem volt titok kedvelem, szerintem előtte se, vicces volt és sármos, mindig jókedélyű, ha szarul is indult a napom ő mindig jókedvre derített, talán akkor még kezdetben nem tudta, de a támaszom volt. Akkoriban önbecsülésem nem volt, hadilábon álltam a fiúkkal is.
Az iskola 3. évében valami változást éreztem nála, már nem jókedélyű, kifejezetten agresszív és bunkó stílusa lett, én pedig nagyon kiakadtam és nem toleráltam tőle, kiborultam, hogy hol van az én kedves tanárom?! A végzősök bankettjére készültünk és az iskola udvaron veszekedtünk… (totál lényegtelen infó, de a zenekar miatt) ott eltört a mécses és sokat sírtam, előtte próbáltam tartani magam, de sok estém ezzel telt és a miérteken gondolkoztam… Mit érzek? miért fáj? érezhetek így? magamnak se mertem bevallani, hogy szeretnék ennél többet, be merjem e vallani?! Vívódtam, több hónapon keresztül, és ez az év már nem változott, a kedves tanár a bunkó paraszt tanár lett számomra, de nem hittem el, valahol azt gondoltam ez egy álca, ami csak miattam van.
Az utolsó évre, teljesen megnőiesedtem, szép mellem, formás fenekem, szép formás csípőm lett, magamnak is sokkal jobban tetszettem és úgy gondoltam nem vetem véka alá az érzéseimet, és elcsábítom, vagy legalább tudtára adom valahogy és ha visszautasít, végleg lezárhatom az ügyet. Tele ambíciókkal indult a negyedik év. Kicseréltem a ruhatáram, szexy ruhákat vásároltam, amik kiemelik az alakom, nem kihívó, de azért mutatós. Változatosabban hordtam a hajam, kicsit sminkeltem is, azt akartam tudja nő vagyok. Tényleg úgy éreztem magam mint egy vadász aki becserkészi a nagy vadat. És a nagy jelző nem is túlzás mivel, Balázs jól öltözködött, de elrejteni vagy megtéveszteni senkit se lehetett, annyira szembetűnő volt amit a nadrágjában hordott. Minden óráját nedvesen ültem végig, koncentrálni se tudtam, csak a fantáziám pörgött a szemem előtt. És már 4 éve kínoznak ezek a fantáziák. Mindent bevetettem amit csak tudtam, pórórára mentem ahova más nem, sokat kerestem a társaságát, leejtettem a krétát lehajoltam előtte, úgy sétáltam a padok között mintha egy kifutó lenne, hosszú lábaim combjaim se takartam el előle. A hátsó padban ültem és volt, hogy keresztbe volt, hogy kicsit terpeszben ültem, és tudtam látja a bugyim, mert volt, hogy magyarázott és csak a lábam közére koncentrált. És szerencsére elmúlt a bunkós korszaka, újra kedves volt velem.
Már jócskán az év vége felé jártunk, kezdtem feladni, a próbálkozásaimnak semmi haszna, de jött egy fordulat, az egyik óráról kihívott miszerint egy javító dolgozatot kell írnom, és menjek az ő termébe. A leghosszabb 2-3 perce volt míg felértem a 2. emeleti 25 ös terembe. Ez nem az osztályterem volt,hanem az irodája. Ahogy beléptem ő felkelt kihúzta nekem a széket hátralépett egyet és kattant a zár, kicsit megijedtem, de megnyugtatott nincs semmi baj és hogy nem is a dolgozat miatt vagyok itt, és nem akarja bárki megtudjon minket zavarni. Leült velem szembe.
-Akkor miért vagyok itt? -tetettem az ártatlant.
– Nagyon is jól tudod, mert az elmúlt hónapokban mást sem csináltál csak nekem tetszelegtél! Azt gondoltam ráunsz, feladod és erre a beszélgetésre nem kerül sor.
– Nem tetszem? -szakad ki belőlem őszintén, a könnyeimmel küzdöttem….
– Bassza meg! – nem bír az indulataival, látszik rajta a gyötrődés.
Nem adok ki hangot se, de némán potyognak a könnyeim…
– Nincs semmi baj, ne sírj, nem arról van szó nem tetszel, mert az elmúlt években csak kínoztál engem, és ezt pontosan tudod, mert az elmúlt egy évben már szándékosan tetted.. elfojtott káromkodások
Éreztem rajta vívódik tudtam mik ezek, hisz a tanárom, idősebb, a munkahelyét is veszélyeztethetem, nem beszélve arról, hogy családos ember, de valami pletyka szerint nem jó a házassága… Tudtam ha most nem lépek akkor soha, és most lehet esélyem, összeszedtem minden bátorságom felálltam az asztaltól először kigomboltam a kardigánom és hagytam csússzon le rólam, és jól láthatóvá váljon a mellem, megkerültem az asztalt és elébe léptem majd felültem az asztalra vele szemben, le se tudta venni rólam a tekintetét. Megfogtam a kezét éreztem ellenállást, de annyira vérszegény nem hagytam magam, mondtam neki segítsen rajtam tanár úr és a kezét a szoknyám alá vezettem ahol érezhette, hogy nedves vagyok.
-Egy utolsó bazd meg annyira kívánlak – kiáltás után, végre megadta magát nekem felpattant és megcsókolt és simogatta közben a nedves puncim a bugyimon keresztül.
Mintha a mennyországban lennék, kellemesen csiklandozott a szakálla, finom volt és határozott és egyre hevesebb, én a nadrágjához nyúltam, éreztem a kezem alatt hatalmasra keményedett farkát. Szinte elélveztem attól, hogy rámarkoltam. Gyors mozdulatokkal kigomboltam az övét és próbáltam lefeszíteni róla.. lihegve felfokozott lelki állapotunkban szól…várj,
– Szűz vagy még? – lesütöm a szemem, a néma hallgatásom volt a válasz.
-Neked tartogattam magam …
-Akkor nem, nem így fog megtörténni az első..
És visszahúzta nadrágját, átölelt és magához húzott csókolt, és könnyeimnek már nem tudtam megálljt parancsolni..
Nem engedett így szétzilálva vissza az órára, még csak 10 óra volt elvitt reggelizni, beszélgettünk és akkor már nem potyogtak a könnyeim, hanem végre bevallotta, hogy kölcsönös vonzalom van kettőnk közt és már fülig ért a szám, és azt is megbeszéltük mikor találkozunk legközelebb…ha kíváncsiak vagytok rá, azt is megírhatom..