Egy igazán pikáns este Budapest szívében

A levegő szinte tapintható volt a Kispiac Bisztró teraszán. A nyári hőség még este tízkor is érezhetően vibrált a pesti utcák felett. A lámpások narancssárga fénye lágyan megvilágította a kockás abroszokat, és a távolból behallatszott a város lüktetése. Veled szemben Anna, a barátnőd ült, élénken gesztikulálva mesélt valamit a munkahelyi pletykákról. Te bólogattál, de a figyelmed valahol máshol kalandozott.
Mióta beléptetek az étterembe, egy bizonyos tekintet folyamatosan vonzotta a pillantásodat. A pult mögött egy sötét hajú lány sürgött-forgott a koktélok és a számlák között. Intenzív, sötét szemeivel időnként rád pillantott, és egy halvány mosoly játszott a telt ajkán. Érezted, ahogy a gyomrodban valami furcsa izgalom kavarog.
„Figyelsz rám egyáltalán?” – kérdezte Anna, enyhe szemrehányással a hangjában.
„Persze, persze” – felelted gyorsan, és megpróbáltál a barátnődre koncentrálni. „Csak elkalandoztak a gondolataim egy pillanatra.”
A pincér éppen akkor hozta ki a rendeléseteket. Te egy fűszeres gulyást kértél, Anna pedig egy könnyű salátát. A borospoharak csilingelése megtörte a csendet.
Ahogy belekezdtél az ételbe, ismét érezted a pultoslány tekintetét. Most éppen egy poharat töröltgetett, de a szeme egy pillanatra megállapodott a tieden. A mosolya most sokkal határozottabb volt, szinte kihívó. A neved nem tudtad, de valami azt súgta, hogy ez az este még tartogat meglepetéseket.
Hirtelen egy éles koppanás hallatszott. A pultoslány megremegett, és egy halom evőeszköz – kések, villák, kanalak – zuhant a földre hatalmas csörömpöléssel. Anna felkapta a fejét a zajra, enyhén bosszankodva.
„Jaj, ne már!” – sóhajtott fel. „Mekkora szerencsétlenség!”
A pultoslány zavartan nézett körül, majd hirtelen rád pillantott. „Bocsánat!” – kiáltotta át a terem zaján, a hangjában némi rejtett izgalommal. Aztán, ahelyett hogy felállt volna, ledobta a törlőkendőt, és kecsesen lehajolt az asztalotok felé.
„Segíthetek?” – kérdezted, enyhe meglepettséggel a hangodban.
„Ó, nem kell” – felelte a lány, de a szeme nem a leesett evőeszközöket figyelte, hanem a tiédet. Lassan bemászott az asztal alá. Anna éppen a borából kortyolt, és nem vette észre a szokatlan mozdulatot.
A sötétben, az asztal takarója alatt hirtelen érezted a lány finom érintését a lábszáradon. A szíved hevesen kezdett verni. A lány lassan feljebb csúszott, a keze finoman végigsimította a combodat. A szája egészen közel hajolt a füledhez, és suttogva, rekedtes hangon megszólalt:
„Tetszel nekem nagyon.”
A lélegzeted elakadt. A lány ujjaival finoman megérintette a belső combodat, egyre közelebb és közelebb a lényeghez. Az illata – valami édes és fűszeres keverék – betöltötte az orrodat, és a tested szinte magától kezdett reagálni.
„Mi… mit csinálsz?” – suttogtad vissza, a hangod alig hallhatóan remegett.
„Csak játszom egy kicsit” – felelte a lány, és a mosolya a sötétben is érezhető volt. A keze egyre bátrabban tapogatózott.
„Minden rendben?” – kérdezte Anna az asztal fölül, kissé türelmetlenül. „Mi tart ilyen sokáig?”
„Igen, persze, mindjárt megvagyok” – felelt a pultoslány, a hangja most egy kicsit feszültebb volt. A keze egy pillanatra megállt, majd egy utolsó, provokatív érintés után visszahúzódott. Felült, összeszedte az evőeszközöket, és ártatlan arccal nézett Annára.
„Elnézést a zavarért” – mondta kedvesen. „Nagyon ügyetlen voltam ma este.”
Anna elintézte egy legyintéssel, és visszatért a saját történetéhez. Te alig tudtál megszólalni. A testedben forróság terjedt szét, és a gondolataid teljesen összezavarodtak. A pultoslány feléd biccentett egy aprót, a szemében egyértelmű ígérettel.
Később, amikor Anna a mosdóba ment, te úgy érezted, itt a pillanat. Felálltál, és a pult felé indultál. A lány éppen egy poharat mosogatott, de azonnal rád mosolygott, amint meglátott.
„Szép estéd van?” – kérdezte, a hangjában játékos kétértelműséggel.
„Most már sokkal jobb” – felelted, a hangod mélyebb lett a megszokottnál.
„Örülök neki” – suttogta, és egy pillantást vetett a mosdó felé vezető ajtóra. „Tudod, itt néha elég nagy a sor. Lehet, hogy van egy rövidebb út…”
A szavai nem is lehettek volna egyértelműbbek. A szíved újra hevesen kalapált. Körbenéztél, Anna még nem jött vissza.
„Megmutatnád?” – kérdezted, a hangod alig hallhatóan remegett.
A lány bólintott, és egy titokzatos mosollyal az arcán elindult a mosdók felé. Te követted. A folyosó szűk és félhomályos volt. A lány hirtelen megállt egy ajtó előtt, ami nem tűnt a vendégek mosdójának.
„Ez a személyzeti” – súgta, és egy kulccsal kinyitotta az ajtót. „Gyere.”
Bementél utána. A helyiség kicsi volt, alig fért el benne egy mosdókagyló és egy felmosórongyokkal teli vödör. De a lány jelenléte mindent betöltött. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót, azonnal feléd fordult.
„Tudtam, hogy eljössz” – mondta, és a karjaival a nyakadba kulcsolt. Az ajkai szinte érezték a tiedet.
„Nem tudtam ellenállni” – suttogtad, mielőtt az ajkait a tiédre tapasztottad volna. Azonnal vad csókba kezdtek, a nyelvetek mohón találkozott. A lány teste hozzád préselődött, érezted a keménységét a ruháján keresztül.
A csók egyre forróbbá vált. A lány a kezeit a pólód alá csúsztatta, a bőröd égett a forróságától. Te a hajába túrtál, érezted a selymes tapintását az ujjaid között. A vágy lángja perzselő tűzként lobogott benetek.
„Azt akarom, hogy megbassz…” – suttogta, rekedt hanggal a füledbe.
Ezek a szavak azonnal felgyorsították az eseményeket. A lány letépte a pólódat, és a melltartóját is pillanatok alatt kibontotta. A mellei feszesek és hívogatóak voltak. Te nem bírtad tovább, lehajoltál, és mohón szoptad a bimbóját. A lány felnyögött az élvezettől, és még közelebb húzott magához.
A ruháit is gyorsan eltávolítottátok egymásról. A szűk helyiségben a forró, nedves testetek egymáshoz préselődött. A lány a falnak támaszkodott, te pedig a lábai közé léptél. A farkad keményen lüktetett a vágytól.
„Kérlek” – nyögte a lány, szétnyitva a combjait.
Egyetlen mozdulattal behatoltál. A lány felkiáltott, a körmei a hátadba mélyedtek. A szűk puncija szorosan körülvette a hímvessződet, az élvezet szinte elviselhetetlen volt. Vadul kezdtél mozogni, a ritmusotok egyre gyorsabb és szenvedélyesebb lett. A lány hangosan nyögött, a teste remegett az orgazmustól.
Te is érezted a csúcspont közeledtét. Minden idegszálad megfeszült, és egy hatalmas lökéssel elöntött az édes, forró gyönyör. A lány sikolya összefonódott a te mély sóhajoddal.
Percekig csak álltatok egymásban, a lihegésetek betöltötte a kis helyiséget. Aztán lassan elváltatok egymástól, a testeteken még ott izzott a szenvedély.
„Ez… ez fantasztikus volt” – suttogta a lány, a szeme csillogott.
„Soha nem csináltam még ilyet” – felelted, a hangod még mindig rekedt volt.
Gyorsan felöltöztetek, mielőtt Anna visszatért volna. A lány megigazította a sminkjét, és egy utolsó, titokzatos mosollyal az ajkán kinyitotta az ajtót.
„Várok rád” – suttogta, mielőtt visszament a pult mögé.
Te néhány perc múlva követted, próbálva úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Anna éppen a számlát kérte. A pultoslány még utoljára rád pillantott, a szemében egyértelmű ígérettel…Csak cikáztak az érzelmek benned és akkor jöttél rá, hogy még a nevét sem tudod!