Megkaptam a diplomám! Végre taníthatok!
Izgatottan jelentkeztem be első munkahelyemre, egy gimnáziumba.
Az első órám egy végzős fiúosztályban!
Magabiztosan leptem be a terembe. Aztán ahogy megláttam a sok, szinte vetkőztető falánk tekinteteket, remegni kezdett a lábam. Gyorsan leültem. Nem erre számítottam. Alig vártam, hogy kicsengetésének.
Szinte semmire sem emlékszem mi történt azon az órán.
A tanáriban kissé összeszedtem magam, úgy mentem a következő órámra.
Lassan belerázódtam. Az tanári karban mind jóval idősebbek voltak nálam. Eléggé magamra maradtam.
Idegen város, idegen emberek, a nagy hajtásban még a lakásom sincs rendben. Meghát fiatal vagyok, forr a vérem, hiányzik a társaság, a szex is, amit az egyetemen megszoktam. Megszoktam a végzős osztály tanulóit is, sőt már kedvencem is akadt közöttük.
Gyakran megálltam mellette a padok között sétálva magyarázás közben. Éreztem valami furcsa kisugárzást belőle! Egyre inkább izgatott! Tudtam, hogy ezt nem lehet, nem szabad, ő a diákom! De nem tudtam szabadulni tőle. Egyre többet járt a fejemben.
Aztán az első felmérődolgozat, mit írattam velük. Míg írtak, sétáltam közöttük. Mellé érve láttam, hogy megremeg, de a papírja még majdnem teljesen üres.
– Most a feladatodra koncentrálj.- mondtam neki halkan.- Másra majd később! -tettem még hozzá.
Utolsó órám volt, már szatyrom is nálam, tele könyvekkel. Már vonultak ki zajongva a fiúk, mikor a dolgozat-lapok kicsúsztak kezemből a szatyorba szuszakolás közben.
-Segíthetek?- hallottam meg kedvencem hangját, és fejünk is összekoccant, a lapok szedegetése közben.
Kivette nehéz szatyromat kezemből, úgy lépdelt mellettem.
Neki útba esett lakásom, azt már megfigyeltem.
Megvárta míg kinyitottam ajtóm, és félénken lépett be mögöttem.
-Köszönöm. Tedd csak le valahová, ahol helyet találsz neki- intettem fejemmel szobám felé.
Két pohár üdítővel léptem be utána.
– Igen, mint egy bútorraktár. De eddig nem volt időm elrendezni. Talán majd ma- sóhajtottam nagyot.
-Segítsek tanárnő?
-Már ha ráérsz, örömmel fogadnám. Mert lehet egyedül megint nem kezdenék neki.
– Igen ráérek -válaszolta kissé rekedten.
– Jó. Csak előbb átöltözök hozzá.
Kedvenc ,már rojtos szűk sortomat és egy mélyen kivágott laza pólót kaptam magamra.
Alig szólva húzogattuk a bútorokat, szörnyeteket ide- oda, mígnem lassan alakult, kezdett lakószoba formát felvenni.
Közben rá-rálestem, figyeltem izmai játékát, miközben emelt, pakolt Észrevettem, hogy az ő tekintete is gyakran kalandozik rajtam. Ez kellemesen megborzongatott!
Mikor úgy éreztem, hogy na talán már kész, lehuppantam a kanapéra, onnét járattam közbe tekintetem.
-Na? Hogy tetszik? – Néztem rá.
-Nagyon- préselté ki magából reszelős hangon.
Akkor láttam, hogy egyre csak melleimet bámulja!
-Ném azt kérdeztem! A szobát! Innen nézd, ütöttem meg magam mellett a kanapét. – azt majd később, szaladt ki a számon, mert bevallom jólesett csodálata és már egyre jobban bizseregtem is. -A tanárnőzést meg most, felejts el. Nem a suliban vagyunk.
-Igen tan….nyelte el a végét.
-Megizzadtál- húztam végig ujjam homlokán.
-Ném a pakolástól. Az jól bírom. -mondta újra rekedten, nagyot nyelve, és most közelről bámulva melleimet!
Pólóm bár lenge volt, izzadtságomtól rám tapadt . Rásimult amúgyis kilátszó halmaimra, de így már mutatva ágaskodó bimbóimat is!
-Látom tetszik.- csúszott ujjam ajkára, szájszelet megérintve.
Megremegett, de magam is!
-Akkor? Könnyebb mint a bútor – fogtam még kezét.
Picit mozdítva indítottam még melleim felé.
Keze bátortalanul siklott végig karomon, aztán remegve borította tenyerét halmaimra!
Ekkor hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem! A sok felgyülemlett feszültség a szex hiánya miatt, egy férfi érintése iránti vágy szinte robbant bennem!
-Igen, lehet, -igazítottam kezén, bebújtatva, forró bőrömre téve.
Elvesztettem magam,amikor ágaskodó mellbimbóim cirógatásába kezdett!
-Én is keresek magamnak valamit – mondtam szemérmetelemül, és ujjam nadrágjába bújtattam!
Farka már merev volt, szinte kőkemény! Alig bírtam kiszabadítani! Forrón és selymesen remegett tenyeremben!
Kissé odébb csúszva oldalra borulva hajoltam fölé!
Az a csodás makk! Ahogy nyelvemmel megérintettem és megremegett! De régen éreztem már számban!
Lassan toltam végig a rúdon nyelvemet, mígnem az egészet számba nem vettem!
Közben éreztem matató kezét fenekemen, ahogy próbál sortomba jutni! Egyik kezemmel segítettem neki, és hatalmas sóhajjal nyugtáztam, ahogy remegő ujjai szeméremajkaim közé simulnak!
Önfeledten szopni kezdtem! Heréit cirógatva, harapdálva, szívogatva, torkomig eresztgetve!
Közben ujjai már puncimban jártak, hüvelykje csiklómra feszült!
Éreztem, ahogy egyre sűrűbben rándul ágyéka, és ki akarja venni farkát számból.
-Neee! -mordultam fel, és nem engedve , szívni kezdtem!
Aztán éreztem, ahogy spriccelve torkomat öntözi!
Csak nyeltem magját! Mikor csillapodott végignyaltam rúdját, az utolsó cseppjét is eltakarítva! Nagyon finomnak tálaltam!
-Úgy látom maradt még benned.- fogtam markomban még meredező farkát. Most nem kell, hogy te is nyalakodj. Azt majd máskor. Érzed ugye, hogy már én is merő lucsok vagyok. Gyere. – fordultam hátamra, és combjaim szélesre tárva húztam farkát lábaim közé!
Szinte hirtelen, magától csúszott belém! Felnyögtem a gyönyörűségtől!
És járni kezdett bennem! Fiatalsága minden hevével! Vadul és szaggatva már! Én pedig csak lebegtem, szárnyaltam egyre magasabbra!
Sikkantva feszültem meg a csúcsra érve, ahogy maradékát belém spriccelte!
Sokáig ziháltunk, lihegtünk az átéltekről, lassan csitulva.
Mikor magunkhoz tértünk, kerültük egymás tekintetét.
– Ugye tudod, hogy ezt nem lett volna szabad. Kirúghatnak érte, ha kitudódik.
-Igen, tudom. És engem is kicsaphatnak- felette.
-Akkor a suliban és mások előtt, továbbra is csak tanárnő.
De itt nálam….mert ugye te is akarod még, jössz még segíteni…nem pakolni…csak úgy nekem…meg
magadon is…
Hát így kezdődött, és így folytatva telt el első tanárnői évem…
Szerző: Apóca 49