Jó kis csapatom volt. Összeszokott.
Időközben a változás úgy hozta, egyre több nő is bekerült a mi szakmánkba is.
És egyre jöttek újak is. Néha helyettesítések, igy lassan a többi csapat ujoncait is megismertük. Leghamarabb azokat, kiket mi váltottunk, vagy minket váltottak.
Így ismertem meg azt a fiatal asszonyt is aki már több alkalommal is helyettesítőként hozzánk is került.
Csinos, sötét szemű, fekete hajú formás termetű fiatalasszony volt. A férje is itt dolgozott, de más csapatban, hogy a gyerekekkel mindig legyen valaki otthon.
Én a szomszéd városból jártam át dolgozni. De egy szoba is volt számomra fenntartva, hogy ne kelljen annyit utaznom, ha szükséges.
Történt, hogy az éppen nem dolgozók bulit szerveztek, engem is meghívtak.
A csapatom hölgy tagjai ovációval fogadtak, és ” hölgyválasztás” felkiáltással máris táncolni vittek. Mindegyikőjükkel táncolnom kellett.Nem tört meg a megszokás, ami munka közben is dívott a csapatban, hogy nincs kivételezés, egyformán kell kezelni, tisztelni őket.
Letudva a kötelezőt éppen szusszantam egyet, a férfi kollegákat is sorra üdvözölve.
Ekkor libbent elém a már említett „új” munkatárs, az időnként nálunk is beugró helyettesítő.
-Szabad? Még tart a hölgyválasz.
Szerencsémre éppen lassu szám következett.
Kellemes volt táncolni vele.
-Irigylem a csapatodat. Jó volna végleg bekerülni hozzátok.
Körbepillantva láttam, hogy férje, nem meghazudtova hírét, igencsak csapta a szelet nő munkatársainak!
-Miért is? – kérdeztem – szemébe nézve.
-Mert nálatok nem nyomul senki, nem zaklatják a lányokat.
-Mert nálunk szabály, házi nyulra nem vadászunk! – mondtam nevetve. -Mert máshol igen? – tettem fel naivan a kérdést, mintha nem tudnek róla! -Annyira rossz?
-A figyelmesség nem. Főleg ha kevés jut belőle.
Láttam éppen flörtölő férjét figyelte. Aztán éreztem, ahogy jobban hozzám símult.
A számnak vége lett, elváltunk.
Jóval később, véletlen talán, megint lassú számnál újra elém került. Már lépett is felém.
-Ugye nem baj.- simult hozzám.
Jó volt újra karjaimban tartani. Érezni feszes derekát tenyerem alatt, combomhoz símuló combját! Vagy három számot is andalogtunk a félhomályban.
Kezdett igencsak emelkedni a hangulat. Nekem már kicsit sok volt. Páran már igencsak lazán viselkedtek, köztük férje is.
Körbenéztem, de őt meg nem láttam.
A fenntartott szobámba indultam, hogy lepihenjek.
Meglepődtem, hogy az ajtó nem volt kulcsra zárva.
A fiatalasszony ült az ágy szélén. Megriadva állt fel.
-A recepciós azt mondta nincs kiadva, itt pihenhetek- mondta riadtan.
-Elfelejtettem szólni nekik, hogy ma nem. Pihenj csak.
-Valójában nem tudok…Csak az meg már zavart…- intett fejével az ajtó felé.- És köszönöm a táncot…meg a kedvességedet.
Lassan felállt és az ajtó felé indult.
-Most meg hova?
-Nem tudom.- torpant meg előttem.
Megmozdult keze, aztán leejtette. Dacosan felszegte fejét, úgy kérdezte : – Tetszem neked? Nem vagyok házinyul!- tette hozzá.
Kezét lassan újra felemelte és gombolni kezdte blúzát! -Érezni akarom a kezedet! – tárta elém ágaskodó bimbóival feszes melleit!
-Valóban akarod?
-Igen..- remegett meg egyre sötétülő tekintettel.
Ahogy nyúltam felé, egyből megfogta kezem, úgy borította halmaira!
-Igen.. nagyon akarom…-sóhajtotta.
Ahogy egyik halmát elengedtem és megpusziltam, kezem megfogta és szoknyáját emelve ágyékára vezette!
-Igen… nagyon akarom…- suttogta, ahogy tenyerem szemérmére borítottam.
Lábai remegve megroggyantak, nyakamba kapaszkodott.
-Szeress kicsit….kényeztessél…
-Ugy lesz- hámoztam le ruháit.
Az ágyhoz segitettem és újra melleit puszilgatva cirógattam végig egész testét!
Hasát, combjait, tárulkozó ágyékát!
Szeméremajkai már vibráltak ujjaim érintése alatt, mikor ráborulva puszilgatva, nyelvemet is használva , kóstolgatva ízlelgettem punciját!
Rángatózva kéjesen nyögdécselni kezdett!
Fejemet fogva irányítgatott szemérmén!
Hangosan felnyögött, ahogy nyelvemmel mélyen kútjába furakodtam!
Aztán csak nyaltam, szopogattam csiklóját, érintgettem cirógatva ujjaimmal, mignem kéjes nyögések közepette ki nem csordult élvezetének nedve!
-Kényeztess még!… Ez annyira csodálatos!…
Bent is nagyon bizsergek!…Akarom!..
Csak most gomboltam ki nadrágomat. Ruháimat ledobálva térdeltem combjai közé.
A párnát arcára szorítva felvinnyogott, ahogy megérezte rudamat puncijába nyomulni!
Aprót sikkantott mikor felhúzta térdeit csípőjét megemelve, teljesen mélyébe feszültem! Rángatódzott, vinnyogott, élvezett!
Innét már csak élvezetünkkel törödtünk!
Hatalmas orgazmussal ,spriccelve ürültem én is puncijába!
Lihegve rogytam rá. Ő is levegő után kapkodott.
Még homályos volt tekintete, mikor szinte csak magának suttogni kezdett.
-Nem, nem akarok a csapatodba kerülni…ezt sokkal jobban akarom…remélem még lesz részem benne…ugye váltott műszakban lehet…
Lehetett.
Szerző: Apóca 49