? 1. rész – Indulás: Az első éjszaka a lakóbuszban
A lakóbusz motorja még járt, de már nem kellett több zaj.
Ákos leállította a motort, és a csend körbeölelte őket – csak a háttérben zúgott halkan a hűtő. A parkoló félhomályban úszott, az országút egy kis benzinkúttal már mögöttük maradt. Ez volt az első éjszaka. Az indulás a semmibe.
Judit mezítláb sétált végig a szűk járaton, ahogy a busz kis konyharésze és a hátsó ágy között mozgott. Még csak egy lenge póló volt rajta, bugyi sehol. A póló hossza alig takarta a fenekét. És nem is akarta, hogy takarja.
– Nehogy azt hidd, hogy én a francért jöttem veled Európát látni – mondta rekedten, és Ákos szemébe nézett. – Engem elsősorban a faszod érdekel.
Ákos nem válaszolt. Csak elmosolyodott.
Ő tudta, hogy Judit nem tréfál. Ha kimondja, akkor úgy is gondolja.
Judit a hátsó ágyra mászott, négykézláb, és hátraszólt:
– Na gyere már, mielőtt kiszárad a pinám ebben a szép szabadságban!
________________________________________
Az első behatolás – nem romantikus, hanem igazi
Ákos lassan lépett mögé. Nem kapkodott, nem volt benne hollywoodi jelenet. Csak egy álló fasz és egy kínálkozó, nedves, pimasz nő.
Judit fenekét enyhén szétfeszítette, aztán hátranézett:
– Ne nyalogass, ne simogass. Csússz belém, aztán kefélj meg, ahogy megérdemlem.
Ákos egy mozdulattal tolta be magát – nem durván, de nem is finoman.
Judit felszisszent, majd halkan, mélyről jött ki belőle:
– Ez az… végre valami értelmes dolog történik ezen a kurva napon.
A busz enyhén kilengett minden lökésnél.
A rugózás kísérte Ákos ritmusát.
Judit tenyerei az ágy szélére tapadtak, haját hátra dobta.
– Basszál, Ákos, ne meditálj! A pinám nem jóga, hanem örömforrás!
Ákos keményen, ütemesen mozgott benne.
A combjai csattantak Judit fenekén, a testnedveik összekeveredtek.
Ez nem volt szeretkezés. Ez felszabadulás volt.
________________________________________
Az első orgazmus – nem szégyellve, hanem követelve
Judit remegett, nem kérte, hanem kikövetelte a kielégülést.
– Tedd be a kezed, Ákos. A csiklóm már nem bírja tovább. Na, ujjazz meg rendesen, bassza meg!
És Ákos megtette. Közben még mindig mozgott benne, Judit feneke minden lökésnél megtelt vele újra meg újra.
Aztán:
– Igen… igen… bazdmeg! – üvöltötte Judit, és a teste ívbe feszült. Nem finoman, hanem nyersen, valódi nőként.
Elélvezett.
A combjai remegtek. A teste lecsuklott.
És Ákos… csak akkor élvezett el, amikor Judit hátrafordult, és így szólt:
– Most gyere a számba. Szeretem lenyelni a végeket.
________________________________________
Zárás – meztelenül, szabadon
Később Judit a lepedőn feküdt, egyik combja Ákos térdén.
Csend volt.
Csak egy mondat maradt:
– Ha így indul, kíváncsi vagyok, mi lesz, mire Barcelonába érünk.
________________________________________
? 2. rész – Magyar határ: A kéj első játéka
A határállomás előtti pihenőnél alig volt mozgás. Esteledett, a benzinkút már zárva, csak a távolban pöfögött egy kamion.
A lakóbusz félreállt.
Judit kiszállt mezítláb, kócosan, és kivett a csomagtérből egy kis táskát.
Odaintett Ákosnak:
– Figyelj csak, Jani. Tudod mi van ebben?
Ákos elmosolyodott.
– Ha jól sejtem, nem térkép.
– Pontosan. Egy rúdvibrátor és egy kicsi anál dugó. Mert ha már utazunk, ne csak a táj legyen változatos, hanem a lyukaim is.
A kempingasztalt kihajtogatta. Meztelen volt deréktól lefelé.
A haját feltűzte, mintha csak napozni készülne.
– Ülj le. Nézd végig. És ne nyúlj magadhoz. Még nem engedem.
________________________________________
A játék elkezdődik – nyílt tér, szabad test
Judit a vibrátort a lábai közé illesztette, és halkan bekapcsolta.
A zümmögés alig hallatszott a szélben.
Ujjai a csiklóját körözték, miközben hátradőlt az egyik kempingszéken.
Lába széttárva, a vibrátor lassan eltűnt benne.
– Látod, ez a baj a faszoddal, Ákos… túl jó. Én meg rá vagyok kattanva. Ez a kis gép legalább nem beszél vissza.
Ákos feszült, látta a nő testének hullámzását, a mellbimbókat, ahogy a levegőre meredtek.
Aztán Judit bekapcsolta a másik játékot is: az anál dugó finoman vibrált a kezében.
– Ha már csúszós vagyok, nem akarom, hogy ez a kis hátsó lyuk unatkozzon – mondta, és egy határozott mozdulattal felcsúsztatta magának.
Ákos hangosan nyelt.
Judit csak ennyit mondott:
– Fogadjunk, hogy a farkad már úgy áll, mint az országalma.
– Mint a zászlórúd a parlament előtt – felelte Ákos rekedten.
– Akkor nézz, mert most jön a látvány, amitől holnap is remegni fogsz.
________________________________________
A határnál elélvezni – és mutatni is
A vibrátor egyre mélyebben dolgozott benne.
A fenekében a dugó finoman rezgett.
Judit combjai remegtek, nyögött – hangosan, szókimondóan, szégyen nélkül.
– Bassza meg, ez most kurva jó!
– Ha most nem nyúlok magamhoz, megőrülök – mondta Ákos.
– Akkor gyere ide, tedd be a számba. Azt akarom, hogy a számra élvezz, miközben én elélvezek a segemben.
Ákos nem habozott.
Odalépett, elővette a farkát – feszes, kemény, már lüktetett.
Judit lenyelte. Mélyre. A vibrátor még mindig dolgozott benne.
Aztán:
– Most, most… bassza meg, most!
Elélvezett – nyögve, remegve, az asztalon ülve, combjai rángatózva.
Ákos közben a szájába lövellt, a nő minden cseppet lenyelt.
________________________________________
Zárás – elégedetten, mosolyogva
Később, már a buszban, Judit egy bugyit húzott magára – csak dísznek.
Rágcsált valamit, és így szólt:
– Na. Ez volt a magyar határ.
– És most? – kérdezte Ákos.
– Most jöhet Szlovénia. És holnap reggel… te kelsz nekem a nyelveddel. De előbb alszom egyet. A seggem fáradt.
________________________________________
? 3. rész – Szlovénia: Reggeli meglepetés Judittól
A lakóbusz belsejében halvány narancsos fény derengett. Odakint már felkelt a nap, de a hegyek közt a pirkadat még puha, csendes volt.
Az autópályán túl madarak csipogtak, de bent minden figyelem egyetlen férfire irányult.
Ákos félálomban feküdt. A takaró csak a derekáig takarta, a farka kilátszott – nyugodtan, még puha, de Judit pontosan tudta, mit akar.
És mit nem.
– Nem várok, amíg felébredsz, édes – suttogta, miközben lehúzta magáról a pólóját.
Meztelen volt, nedves volt, készen volt.
________________________________________
Az ébresztés, ami nem kérdez
Judit finoman félrehúzta a takarót, majd fölé térdelt – úgy, hogy a puncija épp Ákos ágyékához ért.
Egyik kezével megfogta a férfi farkát, másikkal a csípőjét tartotta…
és lassan belecsúszott.
Ákos felmordult álmában, szemei félig nyíltak.
– Jó reggelt, alvó hercegem – vigyorgott Judit. – Most már nem csak álmodsz arról, hogy bennem vagy.
A férfi nyögött, már keményedett is, ahogy Judit mozgott rajta – lassan, körözve, aztán egyre erősebben.
– Bassza meg, ez most valóság? – kérdezte Ákos rekedten.
– A pinám nem álom, Ákos. Az ébresztőóra vagyok, csak sokkal jobb. És mélyebben hatolok.
________________________________________
Reggeli menet, szókimondással
Judit előredőlt, a férfi mellkasára támaszkodott, haját hátradobta.
– Úgy keféllek meg, hogy utána csak a féket találd meg a buszon – lihegte. – Kávé? Minek? Itt a forró nedvesség. A testedre csorog, ha jól csinálod.
Ákos most már teljesen éber volt – két kézzel markolta Judit fenekét, és segített a mozgásban.
A nő csattogott rajta, lucskos hangok töltötték meg a szűk kis hálóteret.
– Igen… ez az… bassz meg, Ákos, úgy, hogy a busz is beleremegjen!
________________________________________
Orgazmus – és visszafekvés
Judit nem várt. Nem játszott.
Ez nem volt szép, finom, romantikus menet.
Ez mocskos volt és gyönyörű.
– Jövök… jövök… bassza meg… bent akarom érezni, amikor elélvezel!
És Ákos megtette. Mélyre hatolt, markolta, nyögött, és telespriccelte Juditot belülről.
A nő csak lihegett, aztán ráborult.
Csend.
Majd megszólalt:
– Na. Most már hozhatsz egy kávét. De előbb nyald le rólam a reggelit.
________________________________________
? 4. rész – Olaszország: Tóparti orgazmus
A lakóbusz kora délután kanyarodott le egy kavicsos, szűk útra a hegyek között.
Nem volt tábla, nem volt turista, csak egy kristálytiszta tó a fák ölelésében.
És tökéletes csend.
Judit azonnal ledobta a sortját, és meztelenre vetkőzött.
– Figyelj, Ákos. Ez a hely túl gyönyörű ahhoz, hogy bugyiban nézzem.
Ákos kibontott két sört, és a fűbe telepedett, miközben Judit a tópartra feküdt – háttal a napnak, combjait széttárva, pinája a fénybe fordítva.
– Édesem, ma a természethez imádkozunk. Azt akarom, hogy a farkad helyett most a nyelved legyen a templomi harang.
________________________________________
A nyelvjáték indul
Ákos lassan térdelt Judit combjai közé. Nem kapkodott.
Ujjai a nő combját simogatták, csókokkal borította a belső oldalakat, és közben a nyelve megérintette Judit csiklóját – lágyan, mégis biztosan.
– Igen… így… nyaljál ki, Ákos, mint aki erre született, ne finomkodj, csináld úgy, hogy visszhangozzon a völgy.
Ákos hallgatott, de a nyelve beszélt: körözött, szívott, csúszott, játszott.
Két ujját lassan becsúsztatta, és így dolgozott egyszerre – belül és kívül, mélyen és felszínen.
A nő teste alatt a fű hajladozott. A nap megcsillant a verejtéken.
________________________________________
A figyelem váratlanul megjelenik
Judit nyögései erősödtek. Már nem fogta vissza magát.
– Ne hagyd abba… ott… ott… a nyelved hegyével… nyald körbe… bazdmeg, igen!
Ekkor Ákos szeme sarkából valami megmozdult.
Egy fiatal pár állt a fák közt. Túrázók. Egyikük ránézett, majd nem fordult el.
Csak nézte.
Ákos felemelte a fejét, de Judit odasúgta:
– Ne állj meg! Hadd nézzék. Ha nem bírják, forduljanak el. De én el fogok élvezni. Most.
És Ákos folytatta. A nő szemébe nézett közben, miközben a nyelve már könyörtelenül dolgozott, a nedvek már lecsorogtak a combján.
________________________________________
A tóparti orgazmus
Judit teste ívbe feszült. A mellei megemelkedtek, a keze a saját hajába markolt.
– Most… most… elélvezek! Hadd lássa az erdő, hogy milyen az, amikor egy nő tényleg megkapja, amit akar!
És elélvezett. Remegve, két nyögéssel és egy halk, kimondott szóval:
– Köszönöm.
A túrázók már nem voltak ott. Vagy maradtak. De ez már nem számított.
________________________________________
Zárás – víz és testek
Később együtt mentek be a vízbe. Meztelenül, csendben.
Judit Ákos vállára hajtotta a fejét.
– Tudod… azt hiszem, az egész útnak ez a célja.
– Orgazmusok a természet lágy ölén? – kérdezte Ákos.
– Igen. Meg hogy végre ne fogjam vissza magam.
Most már nem is fogta.
________________________________________
? 5. rész – Toscana: Szőlősorok közt hátulról
A nap már lebukóban volt a toszkán lankák mögött. A szőlősorok közt hosszú, aranyló fénycsíkok vetültek a földre, a levegőben érett szőlőillat keveredett a porral és a lassan hűlő föld melegével.
A lakóbusz egy kis földút végén állt, senki nem volt a környéken.
Judit mezítláb sétált a tőkék között, egy lenge ruhában – de bugyi nélkül, és azt Ákos pontosan tudta.
Ő utána ment. Csendben. Nézte, ahogy a nő csípője ring minden lépésnél.
Egyszer csak Judit megállt.
Megfordult.
Szótlanul nézett rá, majd előrehajolt az egyik szőlőtőke mellett, tenyereivel megtámaszkodva a karókon.
Fenekét felé fordította, és csak ennyit mondott:
– Most.
________________________________________
Hátulról, természetesen – szókimondóan
Ákos nem várt másodszor.
Odament, lehúzta a sliccét, elővette a farkát – már félig kemény volt.
A látvány, a mozdulat, a mondat elég volt.
Judit feneke csillogott a fényben, a combjai között a nedvesség már ott csillogott.
– Nedves vagyok, Ákos. Mint egy érett fürt. Tépd le.
A férfi markolta a csípőjét, és egyetlen, határozott mozdulattal csúszott belé hátulról.
Nem lassan. Nem kérdezve.
Ahogy Judit szerette.
– Ez az… így… kefélj meg, mint aki egész nap erre várt – nyögte Judit, miközben előrehajolva ringott, visszanyomva magát minden lökésnél.
________________________________________
A mozdulatok ritmusa – orgazmus a természet alatt
A szőlőtőkék levelei susogtak.
A nap utolsó sugarai megvilágították a két testet, ahogy ütemesen, összhangban mozdultak.
A lökések nedvesen csattantak.
Judit lihegett.
– A seggemet markold. Ne fogd vissza magad. Ha akarod, bejöhet máshova is, de most a pinámat akarom tele, Ákos.
A férfi csak nyögött, gyorsított, keményebb lett.
A nő hátranézett, haját hátralökte, és felnyögött:
– Jövök… bassza meg… jövök! Ne állj meg!
És Judit elélvezett. Hátulról. Egyedül. Hangosan.
Úgy, ahogy csak az élvez el, aki nem szégyelli, hogy él.
________________________________________
Ákos utána – mélyen, teljesen
Ákos már a határán volt.
Judit még mindig remegett, de hátraszólt:
– Gyere… tele akarom érezni magam.
És Ákos belélövellt. Mélyen. Hüvelyen át, remegve.
A testük összeolvadt egyetlen, sós, verejtékes, boldog pillanatra.
________________________________________
Zárás – egy fürt szőlő, egy mosoly
Visszafelé Judit leszakított egy fürtöt, és beleharapott.
A leve kifolyt az állán, Ákos ujjával letörölte.
– Ez isteni.
– Te is az voltál – mondta Ákos.
Judit csak nevetett:
– Én? Én még csak bemelegítek. Még csak Olaszország, drágám.
________________________________________
? 6. rész – Róma parkolójában: Egy váratlan néző
Róma peremén, egy domboldali parkolóban állt meg a lakóbusz. A Colosseum fénye csak pislákolt a távolban, de az este meleg volt, párás, és megtelve lüktető mediterrán energiával.
A busz ablaka félig lehúzva, a függöny oldalra húzva.
Nem véletlenül.
Judit a kis asztalnál borozgatott, semmi nem volt rajta, csak egy áttetsző póló, melltartó nélkül. A mellbimbója egyenesen a pohár szélénél meredt.
– Ákos… – mondta halkan, aztán a férfi szemébe nézett. – Szeretném, ha valaki látná, mennyire élvezem, mikor bennem vagy.
– Lásson? – kérdezte Ákos.
– Lásson, bassza meg. Hadd irigykedjen. Nézzék végig, milyen az, amikor egy nő széttárja a lábait, és azt kapja, amit akar.
________________________________________
A testek előkészítése
Judit felmászott az ágyra, hanyatt feküdt, lábait a levegőbe emelte, majd lassan széttárta.
A puncija lucskos volt, már a gondolattól.
Ujjával körözni kezdett, nyögött, de nem diszkréten – büszkén.
– Gyere. Lásd, milyen vagyok, amikor kész vagyok rád. Nedves, nyitott, és kurvára kívánlak.
Ákos fölé hajolt, kezével Judit bokáit tartotta.
A farkát a nő bejáratához illesztette, és lassan csúszott be.
A mozdulat hosszú volt. Telt. Mély.
A nő szeme elkerekedett.
________________________________________
A néző megjelenik
Az első pár lökés után Ákos észrevette.
A szomszéd lakóautó egyik ablakában árnyék mozdult.
Valaki a sötét üvegen át nézte őket. Mozdulatlanul.
Ákos lassított.
– Van egy nézőnk.
Judit mosolygott, de nem nézett oda.
– Ne állj meg. Többet akarok mutatni neki.
És Ákos keményebben hatolt belé.
A combjai a nő fenekéhez csapódtak, minden ütközésnél nyögés szakadt ki Juditból.
– Hallod ezt, te ott a sötétben? – kiáltotta ki halkan Judit, miközben Ákos mozgott benne. – Ez a pinám hangja, mikor beteljesedik. Tanulj belőle.
________________________________________
A csúcspont nyilvánosan
Judit nyaka megfeszült, kezei a hajába markoltak, a szeme a busz mennyezetére szegeződött.
A teste remegett.
– Ne állj meg, basszál! Itt, a római éjszakában, hadd lássa az egész város, hogy kié vagyok!
És elélvezett. Hangosan. Büszkén.
Ákos utána robbant bele, mélyen, hosszan, reszketve.
Odakint az árnyék eltűnt.
De nem számított. Mert ez a pillanat nem róluk szólt – hanem arról, hogy nincsen mit rejtegetni.
________________________________________
Zárás – utánfény
Később Judit az ablaknál ült, egy pólóban, bugyi nélkül.
Szétnyitott combokkal, pohár borral a kezében.
– Szerinted kielégítettem a nézőt? – kérdezte játékosan.
– Ha nem, az az ő baja – felelte Ákos.
Judit csak ennyit mondott:
– A pinám előadásra is jó. De neked mindig első soros jegyed van.
________________________________________
? 7. rész – Tengerparti nap: Judit először irányít
A lakóbusz most egy elhagyatott partszakaszon parkolt, valahol Nápoly után, de még jóval a turisták elől rejtve.
A kavicsos ösvény után egy kis homokos öböl, senki a közelben, csak a tenger halk moraja és a forróság.
Judit napszemüvegben ült egy pléden. Meztelenül.
A bőre enyhén izzadt, combjai csillogtak a napfénytől. A lába között nem volt semmi – csak vágy, és egy pontos elképzelés arról, mit akar.
Ákos odalépett hozzá, törölközővel a derekán.
Judit felpillantott, majd mutatóujját felemelte:
– Állj.
Ákos megállt.
– Most nem te jössz. Nem kérsz. Nem vezetsz. Most az én pinám dirigál. Értve?
Ákos bólintott.
________________________________________
Judit diktál
Judit felállt, odalépett hozzá, és a férfi tarkójánál fogva letolta a földre.
– Térdelj.
Ákos engedelmeskedett.
A nő széttárta a combjait, megfogta Ákos fejét, és szó szerint a puncijához nyomta.
– Nyaljál ki. Nem kérlek. Kihasznállak.
És Ákos nyalt. Körözött, nyelvével, ajkaival, szívta, kóstolta, míg Judit lassan mozgatta a csípőjét.
Az egyik kezével a haját markolta, a másikkal a saját mellbimbóját húzta.
– Mélyebben, Ákos. Ne legyél romantikus. A pinám nem szonett, hanem állatias élvezet. Tépd le belőlem az orgazmust!
________________________________________
A fordított lovaglás
Judit hátralépett, majd leült a törölközőre.
– Most ráülsz. De nem dughatsz, amíg nem mondom.
– Akkor mit csináljak? – kérdezte Ákos rekedten.
– Ülj le, és élvezd, hogy végre nem te mozogsz. Csak én.
A nő lassan ráült a férfira, háttal, úgy, hogy teljesen elnyelte a farkát.
Majd megállt.
– Érzed? Ez az én döntésem. És én mondom meg, mikor jössz.
Elkezdett mozogni – előre-hátra, körözve, majd fel-le.
A feneke csapódott, combjai remegtek.
– Ez az… ez az… úgy kefélek, mintha egy szexjátékszer lennél.
________________________________________
Ákos alul – Judit a csúcson
Ákos lihegett, már a határon volt.
– Ne, még ne! – csattant Judit hangja. – Ha elélvezel, anélkül hogy engedem, nem nyalhatsz meg egy hétig.
A férfi visszatartotta.
Judit hátranyúlt, a csiklóját simogatta, miközben a férfi farka már lüktetve, szinte könyörögve volt benne.
A nő hangosan lihegett.
– Most! – kiáltotta. – Most élvezel, mélyen, teljesen, és telelövsz. Mert én ezt akartam.
És Ákos felordítva élvezett el, mélyen benne, miközben Judit remegve simult rá – egyszerre a csúcson.
________________________________________
Zárás – csend, hatalom, elégedettség
Judit később Ákos mellkasán feküdt, a tenger halkan locsogott.
A férfi még mindig remegett kissé.
– Tudod, Ákos…
– Hm?
– Vezetni szeretsz, de néha jól esik rángatni a gyeplőt. És te… nagyon jó vagy engedelmes játékszernek.
– Akkor néha rángass – mosolygott Ákos.
________________________________________
? 8. rész – Éjszaka kettesben: Felfedezés bizalomban
A lakóbusz aznap este a tengerparton állt. A hullámok lágy morajlása betöltötte a csendet, a szél csak halkan mozdította meg a függönyt.
A nap forrón sült ki a bőrükből, de Juditban valami más perzselt.
Egy gondolat, amit sokáig csak elhessegetett.
Ami ott motoszkált benne, mikor Ákos ujjai eltévedtek néha.
Ami nem fájdalmat, hanem kíváncsiságot hozott elő.
És most… úgy érezte, készen áll.
________________________________________
Őszinte pillanat
A hálórészben feküdtek, egy lepedő alatt, meztelenül, test a testhez simulva.
Judit Ákos mellkasára tette a kezét.
– Figyelj… – kezdte halkan, de határozottan. – Szeretnék valamit. Amit még soha nem kértem.
Ákos nem szólt, csak figyelt.
– Azt akarom… hogy lassan… felfedezz engem máshol is.
Pillantása egyértelmű volt, mégis mélyen őszinte.
– Nem játékból, nem kíváncsiságból. Hanem… mert most érzem, hogy megengedhetem magamnak. Neked.
________________________________________
Felkészülés – nemcsak testben, hanem lélekben
Ákos felült, Judit combját simogatta, majd odahajolt és csókot lehelt a hasára, a csípővonalára, a combtőre.
Nem sietett.
Ez most nem csak szex volt. Hanem bizalom.
Aztán finoman, síkosítóval, türelemmel, simogatásokkal kezdte felfedezni a területet, amit Judit eddig csak gondolatban mert engedni.
A nő remegett – nem félelemből, hanem az ismeretlen izgalmától.
Minden mozdulat előtt kapott egy kérdő pillantást. És egy bólintást.
________________________________________
Közeledés – finoman, érzékenyen
Ákos csókokkal kísérte a mozdulatait.
Először csak egy ujjhegy, csak egy simítás – aztán, amikor Judit már nem csak engedte, de visszamozdult, jött a következő lépés.
Mélyebb, intimebb.
A levegő lassúvá vált. A testek forrókká.
És Judit, aki sokáig azt hitte, hogy ezt a részét sosem engedi át, most halkan suttogta:
– Még… kérlek… csak így… maradj benne…
________________________________________
Zárás – nem a csúcs, hanem az elmélyülés
Nem robbanás volt. Nem kiabálás.
Csak egy mély, belső hullám, ami átfolyt Juditon.
Ákos karjaiban feküdt utána, háta a férfi mellkasán, keze az ujjait szorította.
– Most… érzem, hogy igazán megnyíltam neked – mondta halkan. – Ott is, ahol eddig zárva tartottam az ajtót.
És Ákos csak annyit felelt:
– Ott is te vagy gyönyörű. Belül is.
________________________________________
? 9. rész – Francia Riviéra: A nyilvános kockázat izgalma
A part menti sétányon sós szél fújt, az éjszaka sötétje mély volt, de a holdfény mégis ezüstös csíkokat húzott az aszfalton. A háttérben halkan hallatszott a tenger csobbanása, távolabb jazz szólt egy teraszról.
Judit és Ákos mezítláb sétáltak a part mentén. Judit egy vékony nyári ruhát viselt – se melltartó, se bugyi nem volt alatta.
– Ez már a kilencedik ország, ahol pucéran sétálok melletted – jegyezte meg mosolyogva.
– És egyikben se bánták – válaszolta Ákos.
– Mert nem tudták, mit nem látnak. De most… lehet, hogy meglátják.
És megállt.
________________________________________
A mozdulat, ami több mint szexi – merész
Egy hosszú pad mellett álltak meg. Sehol senki, de nem lehetett tudni. A bokrok árnyékot vetettek, az ösvény kissé kanyargott.
Judit Ákos felé fordult, a ruhája pántját lassan lecsúsztatta a vállán. A mellbimbói azonnal megkeményedtek a hűvös levegőre.
Aztán megfogta Ákos kezét, és a saját combjai közé vezette.
– Érzed? – suttogta. – Ez a vágy most nem vár. Itt akarom. Most.
A ruháját felhúzta, majd megfordult, ráhajolt a padra, hátratekintett:
– Ha valaki meglát, hát… legyen. Legalább tudják, hogy élni kell, nem álmodni.
________________________________________
Az aktus – kockázattal, feszültséggel, élvezettel
Ákos mögé lépett, gyors mozdulattal kiszabadította magát a nadrágjából.
Judit fenekét megfogta, és lassan, mégis határozottan csúszott belé.
A nő felszisszent, de nem a fájdalomtól – hanem a helyzet őrjítő izgalmától.
– Ne finomkodj – súgta. – Kefélj meg úgy, hogy ha valaki meglát, el akarjon rángatni tőled.
A lökések erősek voltak, de mégis ritmusosak.
A pad nyikorgott, a tenger csobogott, Judit mellei kilengtek minden mozdulatnál, a keze a pad szélébe kapaszkodott.
________________________________________
A pillanat, amikor majdnem…
Egy távoli alak tűnt fel. A sétányon, közeledve.
Ákos megállt, de Judit hátranézett:
– Ne merd abbahagyni.
– Judit…
– Ha végignézi, az az ő dolga. Én most már nem állok meg.
És Ákos folytatta.
A férfi a távolban lassított. Talán csak egy pillanatig nézett feléjük. Talán többig.
De Judit teste már nem bírt tovább várni.
– Most! – suttogta, remegve. – Most élvezek el… itt… ahol bármikor bárki…
És elélvezett. Hangosan. Reszketve. A tenger, a pad, az éjszaka volt a tanúja.
Ákos utána pár lökéssel követte.
A levegő megtelt az orgazmus sós illatával.
________________________________________
Zárás – mezítláb, borzongva
Judit visszahúzta a ruhát, de alatta semmi nem takart.
A haját hátradobta, Ákos kezét megfogta.
– Én ezt akarom. Nem a fényt, nem a tapsot. Csak azt az érzést, hogy semmi nem tilos, ha te vagy bennem.
________________________________________
? 10. rész – Provence: Illóolajos testmasszázs
A kis provence-i panzió eldugott volt, távol a főutaktól. A kert végében egy levendulamező húzódott, a szélben mozduló lila virágok tengerként hullámoztak.
Judit egy árnyas kis teraszon feküdt, a masszázságyon, meztelenül.
A bőre napcsókolta, a hátán finoman csillogott az izzadság és az illóolaj keveréke.
Levendula, narancsvirág és valami, amit csak Ákos ujja tudott kikeverni.
– Készen állsz? – kérdezte Ákos, miközben a tenyerébe csorgatta az olajat.
– Mindig is vágytam egy masszázsra, ahol nem áll meg a hátamnál.
________________________________________
Az érintés – eleinte ártatlanul
Ákos a tarkójától indult. Lassú, körkörös mozdulatok. A nyaka alatt elidőzött, majd a lapockákat, a hát izmait dolgozta át.
Judit mélyen lélegzett, ujjai megremegtek, mikor a gerince mentén végigcsorgott az olaj.
Aztán jöttek a combok. A fenék.
Ákos nem sietett.
De nem is tartotta vissza a vágyát.
– Ha nem hagyod abba, a hátmasszázsból fél perc múlva pinamasszázs lesz – szólt hátra Judit.
Ákos csak annyit felelt:
– Pontosan az a tervem.
________________________________________
A test teljes odaadása
A férfi kezei a fenék közé csúsztak. Először csak olajjal simított, aztán ujjai egyre közelebb értek Judit bejáratához.
A nő megemelte a csípőjét.
– Ha már úgyis ott vagy, ne csak körözz. Foglalkozz is vele.
Egy ujj. Majd kettő. Csúszva, lassan, síkosan.
Aztán a kezek újra a comb belső feléhez tértek.
És végül Ákos lenyúlt – ujjai a csiklón, a hüvelyben, mindenhol egyszerre dolgoztak.
Judit nyögése egyre hangosabb lett.
– Ez már nem masszázs, Ákos. Ez egy kibaszott vallomás.
________________________________________
Az orgazmus – mozdulatlanul, mégis mindennel
A nő nem mozdult. Nem ringott. Nem tekergett.
Csak feküdt. Széttárt lábakkal.
És elélvezett.
Mélyen, hosszú, csendes robbanással, amitől az egész teste megfeszült, majd elernyedt.
Ákos a hátára feküdt mellé.
Ujjait még mindig a combján tartotta.
– Ez volt az egyik leggyengédebb, mégis legperverzebb dolog, amit valaha tettél – mondta Judit lihegve.
– És ez még csak a masszázs része volt – felelte Ákos.
________________________________________
Zárás – illat, bőr, bizalom
A nap már lement, a levendula illata továbbra is betöltötte a levegőt.
Judit odafordult Ákoshoz, és halkan azt mondta:
– Most már tényleg érzem, hogy nemcsak kívánsz, hanem tudod, hogyan akarsz.
– Mert te is tudod, mit engedsz meg – felelte Ákos.
És ez a pillanat már nem csak a bőrük alatt, hanem a mélyükben is égett.
________________________________________
? 11. rész – Hegyi pihenő: Ákos domináns szerepben
A lakóbusz egy hegyi parkolóban állt meg, valahol Franciaország és Spanyolország határán.
Sötét volt. Odakint csak fenyőillat, távoli állathangok, és a világ teljes csendje.
A lakóbusz belseje halványan megvilágított.
Judit az ágyon térdelt, mezítelenül, háttal Ákosnak. A csuklói össze voltak kötve egy selyemsállal, amit még Firenzében vettek, csak „dekorációnak”.
– Tudod, mit jelent az, ha így térdelek előtted – mondta halkan.
Ákos nem válaszolt.
Odament.
És finoman hátrafogta Judit haját.
– Most már nem beszélsz. Csak engedelmeskedsz.
________________________________________
A mozdulat, ami nem kérdez – csak követel
Ákos egyik kezével Judit haját fogta, másikkal végigsimított a hátán, le a fenekéig.
Aztán megállt. És ütött egyet.
Nem fájdalmasan. De hallhatóan.
A nő teste megremegett.
– Szólj, ha meg akarsz állni. Addig viszont az enyém vagy.
– Én most nem akarok semmit. Csak akarjanak velem bármit.
________________________________________
A test kontrollja – és elengedése
Ákos síkosítót vett elő. Ujjai Judit combjai közé csúsztak, először a csiklót körözte, aztán becsúszott.
Aztán újabb ütés.
A nő remegett, nyögött.
– Hangosabban. Nem bújhatsz el.
– Igen… – jött a válasz. – Igen, Ákos. Most. Úgy.
A férfi mögé térdelt, Judit fenekét két kézzel markolta, majd egyetlen mozdulattal hatolt belé.
A tempó azonnal kemény volt. Nem játszott.
A nőnek nem maradt más dolga, csak fogadni. Elengedni. Élvezni.
________________________________________
A teljes behódolás pillanata
– Könyörögj.
– Kérem… – suttogta Judit. – Bassz meg… keményebben…
– Kinek a pinája ez?
– A tiéd. Most a tiéd.
Ákos gyorsított. A kötött kezek feszültek. Judit feje lehanyatlott.
De a szája nem hallgatott.
– Igen… bassza meg… így még soha senki nem dugott meg. Érzem… a testem beleremeg.
És ekkor jött az orgazmus.
Nem Judit hívta elő. Hanem Ákos kényszerítette ki – gyengéden, mégis kérlelhetetlenül.
És amikor ő is elélvezett, a nő teste csak megremegett, hangtalanul.
________________________________________
Zárás – az utórezgés
Később Judit az ágyon feküdt, csuklóin még ott volt a selyemnyom.
A szeme csillogott, de nem könnytől – hanem a szabadság érzésétől.
– Tudod, mi a legjobb? – kérdezte csendesen. –
Amikor erősebben akarsz engem, mint én magam.
És Ákos csak annyit mondott:
– Ez nem erőszak. Ez bizalom.
________________________________________
? 12. rész – Kempingvágy: Egy pár figyeli őket
Egy mediterrán tengerparti kempingben állt meg a lakóbusz.
Éjszaka volt, de még mindig fülledt meleg. A zuhanyzók és a mosóhelység mögötti kis padnál teljes sötétség honolt – csak a hold fénye derengett.
Judit egy vékony, lenge ruhában volt, ami semmilyen fényt nem szűrt meg, ha szemből érkezett.
Nem volt rajta melltartó. Se bugyi.
– Mielőtt lezuhanyozunk, csináljunk valami… szennyesebbet – súgta Ákos fülébe.
– Itt?
– Pont itt. Hallom, hogy mások is vannak. De nem baj. Sőt…
________________________________________
A lopott tér, a tudott kockázat
A zuhanyzó mögötti kis sarokban a padra ült, szétnyitotta a lábait.
Nem kérdezett.
– Térdelj. És csináld. Addig, amíg hallani fogják, hogy mit kapsz tőlem.
Ákos térdre ereszkedett, nyelvét lassan csúsztatta Judit nedves puncijához.
Körözött, majd szívott, egyre mélyebben.
A nő belemarkolt a hajába.
– Gyorsabban. Ne játszd az ártatlant. Itt nem kell udvariasnak lenni.
________________________________________
A figyelem éled
Egy halk zörgés.
Valaki a zuhanyfüggöny mögött.
Aztán egy másik hang: lihegés? Egy nő? Talán.
Judit fülelt, aztán elvigyorodott.
– Van közönségünk. Most mutasd meg, milyen, amikor egy nő nem szégyell elélvezni, miközben mások figyelnek.
Ákos nem kérdezett.
Az ujjai becsúsztak. A nyelve vadabb lett.
És Judit teste megfeszült, majd ívbe hajlott.
– Most! Most, bazdmeg, most jövök!
És elélvezett. Hangosan. Nyíltan.
És tudta, hogy hallják.
________________________________________
A befejezés – szemkontaktus a sötétben
Ákos felállt. Judit még remegett.
De egy árny mozdult a zuhanyfüggöny mögött. A nő és a férfi ott voltak. Néztek.
Judit felállt, térdre ereszkedett Ákos előtt.
– Ne fordulj el. Nézz rájuk. És spricceld tele a mellemet. Hadd tudják, kié vagy.
Ákos már készen volt.
Egyetlen mozdulat, néhány lüktető simítás, és a forró sperma ívben csapódott Judit mellkasára és nyakára.
A nő nyögött, büszkén, kihúzva magát.
– Most már tényleg lehet zuhanyozni. De előbb hadd nézzenek még egy kicsit.
________________________________________
Zárás – függöny visszahúzva, de a kép megmarad
A másik pár nem szólt, csak lassan eltűnt a kabinban.
Judit felállt, megigazította a ruhát – a mellein még ott csillogott Ákos ajándéka.
– Ugye tudod, hogy ma este nem csak engem izgattál fel? – kérdezte.
– Téged néztek – felelte Ákos.
– És te élveztél rám. Ez így volt tökéletes.
________________________________________
? 13. rész – Biszexuális játék: Álom vagy valóság?
A busz halkan ringatózott az éjjeli szélben.
Ákos a hátsó ágyon feküdt, félálomban, meztelenül, a takaró félig lecsúszva róla.
Judit nem volt mellette.
Halk nesz a busz másik végéből.
Suttogás.
Egy női hang – de nem Judité.
Ákos kinyitotta a szemét, de nem mozdult.
A sötétben két árnyék rajzolódott ki: Judit, térden, egy másik nő előtt.
Félig megvilágította őket a holdfény, ami az oldalsó ablakon szűrődött be.
________________________________________
A jelenet, ami nem kérdez – csak izgat
A másik nő alacsonyabb volt, hosszú hajjal, arca félig takarásban.
A combjait széttárta, Judit pedig lehajolt, nyelvével kényeztette, ujjaival cirógatta.
Közben hátrapillantott – egyenesen Ákos szemébe.
Nem szólt semmit. Csak mosolygott.
Mintha azt mondta volna: „Látod, mire vagyok képes, ha elengedem magam?”
A másik nő nyögött, halkan, szinte dallamosan.
Judit egyik keze a fenekét simogatta, másik keze magát izgatta közben, egyre gyorsabban.
________________________________________
Ákos nézi – de nem lép közbe
A férfi megmozdulna. Odalépne. De nem tud.
Valami tartja. Egy érzés. Vagy egy szabály, amit Judit írt, csak ő tudja.
Judit most hanyatt feküdt, a másik nő térdelt fölé.
Lenyúlt, és a nyelvével Judit punciját kezdte nyalni.
Hosszú, lassú mozdulatokkal, ahogy csak egy másik nő tudja.
Judit teste ívbe feszült.
Szemei Ákosra szegeződtek.
És így élvezett el – miközben nem a férfi nyelvét érezte, de a férfi szemébe nézett.
________________________________________
Az álom széle – vagy a valóság közepe?
A másik nő eltűnik. Egy nesz, egy kabát, egy ajtónyitás, vagy csak egy álomfoszlány?
Ákos most már felül. Judit ott fekszik mellette, nedvesen, zihálva.
A mellein remeg a bőre, az ajkai csillognak.
– Ez… tényleg…? – kérdezi Ákos.
Judit csak ennyit mond:
– Nem tudod, mit láttál. De amit éreztél… az igaz volt.
És a takaró alá húzza magát, szorosan Ákos combjához simulva.
________________________________________
Zárás – kimondatlan vágyak
Kint újra csend van.
De Ákos fejében nem csendül el a hang, a kép, a mozdulat.
Judit szájához hajol, és csak ennyit suttog:
– Lehet, hogy csak álmodtad. De talán egyszer megmutatom. Ébren.
________________________________________
? 14. rész – Kikötői éjszaka: Judit akarja hátulról
Egy kis spanyol halászfalu kikötőjében álltak meg éjszakára. A lakóbusz az öböl szélén parkolt, mögöttük csónakok, ringatózó vitorlások, a parton kavicsok csörögtek a hullámok alatt.
A hold fénye laposan világította meg a mólót, ahol Judit mezítláb sétált végig – egy vékony, földig érő szoknyában, bugyi nélkül.
Megállt egy magányos, kikötött evezőscsónaknál, lehajolt rá, tenyereit a fa peremére támasztotta, hátra nézett Ákosra, és kimondta azt, amit a teste már rég súgott:
– Most ne kérdezz. Csak tedd be. Mélyen. Hátulról.
________________________________________
A parancs, aminek nincs ellensége
Ákos mögé lépett. Tudta: most nincs udvariasság, nincs kérdés, csak mozdulat.
A szoknyát felfelé tolta, Judit feneke megvillant a holdfényben – nedves, meleg, készen.
Egyetlen simítás.
Egy határozott mozdulat.
És Ákos belécsúszott hátulról.
Mélységig.
– Igen! – csattant Judit hangja. – Ez az. Pont így kell. Ne fogd vissza magad, Ákos!
A csónak enyhén mozdult alattuk, a fa nyikorgott.
A hullámok zaját most más hangok keverték fel.
________________________________________
Kegyetlenül gyönyörű ritmus
A férfi kezei Judit csípőjére fonódtak.
Lökései mélyek voltak, erőteljesek, de nem durvák.
A nő minden ütközésre visszanyomta magát, feszesen, követelve.
– Erősebben! Ne kímélj! – nyögte Judit. – Érezni akarom, hogy szétnyílik bennem!
A csónak ütemesen ütődött a mólóhoz.
A testük hangja visszaverődött a kikötő falairól.
A szél megrázta Judit haját, ahogy hátrahajolt:
– Benn akarom érezni, mikor belém élvezel. Minden egyes cseppet.
________________________________________
A spricc – nem máshová
Ákos már a határon volt.
Judit még hátrasúgta, zihálva:
– A melleimre. Ott akarom. Meleg legyen. Látszódjon. Tudjam, hogy megkaptam.
Ákos kihúzta magát, a farkát két kézzel vette át.
Judit megfordult, mellét előretolta, a bőre csillogott a sós párában.
És akkor:
forrón, lüktetve spriccelt rá.
A mellein csillogott a nedv, a bimbóin reszketett a vége.
Judit belenézett a szemébe, aztán a saját ujjával szétkente a mellkasán a ragacsos ajándékot.
– Most már tied vagyok, igaz? – kérdezte halkan.
– Most? Már rég – felelte Ákos.
________________________________________
Zárás – víz, test, hallgatás
Nem mentek vissza a buszba azonnal.
Csak ültek a mólón, meztelen váll Judit oldalán, Ákos tenyerében a nő meleg melle.
A kikötő hallgatott.
De a testek beszéltek.
________________________________________
? 15. rész – Tengerre néző kilátó: Vad menet szabadban
A város fényei mélyen alattuk vibráltak, mint egy szőnyeg, tele vággyal és titkokkal. A kilátó szélén álltak. Fent csak a csillagok, lent a tenger sötétje.
Senki nem járt arra ilyenkor. Legalábbis ők ezt hitték.
Judit a korlátnak dőlt, a haja szétterült a hátán, ruhája vékony, szinte átlátszó a szélben.
Alatta semmi. És ez most nem volt játék.
Ez tiszta, nyers, nyílt vágy volt.
– Itt és most – fordult hátra Ákoshoz. – Nem érdekel, hallja-e valaki. Most nem vagyok nő, barátnő vagy szerető. Most csak egy test vagyok, ami kéri a tiédet.
________________________________________
A testek találkozása a város felett
Ákos mögé lépett.
A kilátó vaskorlátjának támasztotta Juditot, a nő kezei fehérre szorították a fémet.
A ruha felfelé csúszott. A feneke megvillant.
Ákos letérdelt mögé, végignyalt rajta alulról felfelé, a combtőtől a derekáig.
– Forró vagy – suttogta.
– Nem forró. Lángolok. Tedd be. Most.
________________________________________
A vad ritmus – kint, szabadon, hallhatóan
Ákos egyetlen mozdulattal hatolt bele hátulról.
A nő felsikoltott. Nem kontrolláltan, nem visszafogva.
Hanem ahogy a test kiszakítja magából a vágyat.
A lökések kemények voltak.
Judit a korlátra hajolva mozgott vele.
A csípőjét Ákos markolta, a városaik összecsaptak, a levegő remegett.
– Igen… így! Bassz meg! Legyek én a tenger hangja ma éjjel!
________________________________________
A csúcspont – már nem csendben
Valaki talán hallhatta.
Valaki talán felfelé nézett a kilátóra.
De Judit már nem érdekelte.
– Mélyebbre! Még! Tépj szét!
És aztán:
– MOST! Ákos! Elélvezek! A város hallja! A tested tudja!
És elélvezett.
Felsikoltva, ívbe feszülve, remegve a város fölött.
Ákos még tartotta egy pillanatig. Aztán kihúzta magát, és a farkából felszabaduló forró sperma Judit combjára csorgott.
________________________________________
Zárás – forró comb, hideg szél, csendes összebújás
A nő reszketett, Ákos a hátára csókolt, kabátot borított rá.
– Most már tudja a város – mondta halkan Judit.
– A testünk üvöltött helyettünk – felelte Ákos.
– És te mindig akkor vagy bennem, amikor a leginkább önmagam vagyok.
________________________________________
? 16. rész – Spanyol határ: A hosszú előjáték
Egész nap vezettek. A kormánytól Ákos ujjai már zsibbadtak, Judit combjai pedig felforrtak a napsütésben, de mégsem ez okozta a legnagyobb feszültséget köztük.
A busz végül megállt a Pireneusok lábánál, egy félreeső parkolóban. A motor lehalkult, a világ is csendbe burkolózott.
Csak a testük zúgott tovább.
Judit ledobta magáról a ruhát, és hanyatt feküdt az ágyra.
Lassan, széttárta a lábait.
– Most hallgass, Ákos.
– Igen?
– Ne dugjál meg. Csak kínozz. Addig, amíg már könyörögni se tudok. Csak remegni.
________________________________________
Az előjáték kezdete – ujjakkal, nyelvvel, szándékkal
Ákos letérdelt az ágy mellé, és csak nézte őt.
A nedvesség már ott gyűlt Judit combjai között.
A csiklója enyhén kidomborodott, a mellei ütemesen emelkedtek.
A nyelve lassan, alig érintve simította körbe a csiklót.
Egyszer.
Majd visszahúzódott.
Judit megremegett.
– Ne játszál. Nyaljál ki rendesen!
– Nem. Most én mondom meg, mit nem kapsz meg.
________________________________________
Az ujjazás is játék – sosem elég mélyen
Két ujj becsúszott, de csak félig.
Nem mozdultak.
Aztán visszahúzódtak.
Judit már markolta az ágyat.
– Én. Most. Bassza meg…
– Még nem.
Ákos most a mellbimbóját kezdte harapdálni.
Kemény lett. Akárcsak Judit teste.
A nő hangja már nem volt szavakban.
Csak:
– Ahh… hh… igen… nem… de mégis… még… még…
________________________________________
A feszültség elszakad – és minden megtelik
45 perc telt el. Vagy több.
Judit izzadt. Zihált.
Már nem volt más, csak a teste. Nem volt büszkeség, nem volt irányítás. Csak vágy.
És akkor…
Ákos végre beléhatolt.
Lassan. Mélyen. Egy mozdulattal.
Judit szinte elájult.
Nem kiáltott fel.
Nem káromkodott.
Nem beszélt.
Csak nyögött.
Hosszasan. Végtelenül.
Mintha az egész világot engedné el magából.
________________________________________
A vég – belül, remegve, csendesen
Ákos nem gyorsított.
Tartotta magát benne, míg a nő teste görcsbe rándult, és elélvezett úgy, ahogy még soha.
Mozdulatlanul.
Szinte hangtalanul.
Csak a combjai rándultak, és a tekintete homályos lett.
Ákos utána követte – egyetlen lökéssel mélyre engedve a végső pillanatot.
________________________________________
Zárás – nem szex, hanem megtisztulás
Judit percekig nem szólalt meg.
Aztán csak ennyit mondott:
– Ez nem dugás volt.
– Tudom – felelte Ákos.
– Ez megsemmisítés volt. És én élveztem minden másodpercét.
________________________________________
? 17. rész – Első nap Barcelonában: Hotel helyett a buszban
Barcelonába érkezve a város vibrált: utcazene, tapasillat, turisták mindenhol.
De a lakóbusz nem a belvárosban állt meg.
Hanem a város fölött, egy kilátópontnál, ahonnan minden fény apró pontként lüktetett.
A busz belsejében meleg volt.
És nem csak a klíma miatt.
Judit az ágy szélén állt, Ákos előtt.
Egy hosszú ing volt rajta – semmi alatta. A combjai fénylettek, a bőre enyhén izzadt.
A szeme vadul csillogott.
– Mit nézzek kint, Ákos? Bazilikát? Templomot? Én csak egy dolgot akarok látni most: azt, ahogy elélvezel alattam.
________________________________________
A ráülés – első, második, harmadik menet
Judit nem várt választ.
Lassú, mégis határozott mozdulattal ráült Ákosra, arccal vele szemben, a farkát kézzel vezette be magának.
Mélyre.
Tövig.
Majd megállt.
Csak nézte.
– Ez a kilátás. Ez vagy te. Bennem. Ettől vagyok otthon.
Aztán mozgott.
Körözve, aztán fel-le, egyre gyorsabban.
A mellei csattogtak, a testük összecsapott, a szuszogásuk betöltötte a buszt.
– Ne gyere még! Még csak az első menet!
És mikor Ákos majdnem elélvezett, Judit leszállt róla.
Megnyalta a száját.
– A második most jön.
________________________________________
Fordított lovaglás – kontroll nélkül
Most háttal ült rá.
Tövig nyelte, hátrahajolt, karjait hátradobta, hogy Ákos megmarkolhassa a melleit.
– Most már nem én mozgok – suttogta. – Most téged hagylak tombolni. De ha kilépsz belőlem, megsértődöm.
Ákos alulról mozgott. Mélyen. Gyorsan.
Judit remegett, nyögött, majd kiáltott:
– Igen! Most! Jövök! Jövök!
És elélvezett – újra.
Másodszor aznap.
És még nem volt vége.
________________________________________
A zárás – csúcspont a város fölött
Végül Judit visszafordult, ráült újra, most lassan.
Arca Ákos arcához ért.
– Most már engedheted. Nekem. Belém. Mélyen.
És Ákos nem várt.
Felsóhajtva engedte el magát.
A testük remegett. A mozdulatok elcsendesedtek.
És a férfi belé élvezett, ahogy még soha: nyugodtan, szeretkezve, mélyen.
________________________________________
Zárás – nyitott ablak, nyitott combok
Az ablakot kitárták. A város fényei vibráltak.
Judit Ákos mellkasára hajtotta a fejét. A combjai között még ott lüktetett a friss nedvesség.
– Nem kellett hotel. A tested az otthonom.
– És te vagy az én szentélyem – mondta Ákos.
– Holnap lehet várost nézni. Ma csak egymást.
________________________________________
? 18. rész – Tetőteraszon: Nézők előtt, hangtalanul
A tetőterasz egy privát airbnb része volt. A belváros felett, közvetlen kilátással a Sagrada Famíliára. De a vendégek nem a katedrálist nézték.
Négy pár. Nyolc test. Egy közös szabály:
„Nem beszélhetsz. Nem nyöghetsz. Nem kérhetsz. Csak mutatsz.”
És ott voltak ők is. Judit és Ákos.
A buszban történt dolgok után most a testüket csendbe kellett öltöztetni.
Judit egy fekete, áttetsző köntösben lépett ki.
Alatta semmi. A mellei finoman mozdultak, mikor megállt az egyik napozóágy szélén.
Ákos utána ment. Meztelen volt, a farka félig keményen már lüktetett.
Judit hátrafordult, és nézett. Nem szólt. Csak a tekintetével mondta: „Most.”
________________________________________
Az aktus – hangtalan, mégis minden mozdulattal kiabáló
Ákos mögé térdelt, kezeivel széthúzta Judit combjait.
A nő már nedves volt – már régóta készen állt.
Belécsúszott.
Lassan.
A mellek előre lendültek. A nő szájából kiszakadt volna egy nyögés – de visszanyelte. A szabály szent volt.
Ákos lassan mozgott benne.
Mélyen, ritmikusan, szenvedélyesen.
Judit ajkai remegtek. Az ujjai az ágy szélébe kapaszkodtak. A combja feszült.
De nem jött ki hang.
________________________________________
A nézők – és a csend, ami egyre hangosabb
A többi pár nézte őket. Voltak, akik már egymáshoz simultak. De mindenki figyelt.
Judit arca pírban égett. A szeme csillogott. És Ákos még mindig benne volt. Mozgott.
Négy ujj a csiklón. Egy farok mélyen. Egy vágy az egész testben.
Judit elérte a határt.
A torka megremegett. A nyögés a nyelvére futott.
De még mindig nem engedte ki.
Ákos hátrahajolt, a mellét a szájába vette, miközben tovább mozgott.
És akkor…
________________________________________
Az orgazmus – hangtalan sikoly
A test megremegett. A belső falak összerándultak.
Judit elélvezett. Néma volt. De minden porcikája kiabált.
A combjai rángtak, a válla feszült, a nyaka hátrahajolt.
De egy hang se jött ki.
És ez volt a legőrjítőbb dolog az egészben.
Ákos ekkor kihúzta magát, rámarkolt, és néhány másodperc alatt elélvezett – a hátára, a fenekére, a combjai közé.
Ő sem szólt. Csak zihált.
________________________________________
Zárás – tekintet, ami többet mond minden hangnál
Judit hátranézett.
A szeme könnyezett – nem a fájdalomtól. Hanem attól, hogy ilyen mélyre még senki nem jutott benne, csendben.
A nézők némán tapsoltak. Egyetlen kézmozdulattal.
Majd csendesen visszavonult minden pár.
Csak Ákos maradt ott Judittal.
És akkor végre megszólalt:
– Most már üvölthetsz, ha akarsz.
Judit elmosolyodott.
– Majd legközelebb. Most csak érezni akarok.
________________________________________
? 19. rész – Búcsú a lakóbusztól: Éjjeli utolsó menet
Az éjjeli busz halk volt. A szekrényajtó zárva, de recsegni fog, ha túl gyorsan mozognak.
A matrac már nem feszes. Az ágynemű nedvességgel, emlékekkel, testnedvekkel terhelt.
Minden centiméter látott valamit. Hallott valamit. Megőrzött egy sóhajt.
Judit az ágyon ült, a haját kibontotta, a vállára hullott.
– Ez az utolsó éjszaka a buszban – mondta halkan. – Holnap hotel, ágy, szoba.
– És ez baj? – kérdezte Ákos.
– Igen. Mert ez a busz tudja, ki vagyok benned.
________________________________________
Még egyszer: teljesen, nyersen
Judit négykézláb mászott az ágy közepére. Nem szólt, nem kérdezett.
A háta vonalát a fény úgy rajzolta körbe, mintha szobor lenne.
A feneke enyhén megemelkedett. És várta.
Ákos mögé térdelt, a farkát kézbe vette, végighúzta a nő combtöve mentén.
Aztán lassan, csúszva hatolt belé.
A busz megremegett. A matrac nyikkant. A plafon közeledett minden lökésnél.
– Ez már nem menet – lihegte Judit. – Ez búcsúzás. Szét akarom nyitni a testem, hogy itt maradj bennem, miután kiszálltunk.
________________________________________
Emlék mindenhol – nyak, mell, comb
Ákos előredőlt, a nyakába csókolt.
A mellét markolta. A csiklóját simogatta.
És minden ujjával, minden lökésével írt valamit: egy mozdulatot, egy emléket, egy fogadalmat.
– Ne élvezz még el. Addig maradj bennem, amíg minden porcikámban ott vagy.
A tempó fokozódott. A testük egy ritmusban szólt.
A fém szekrény nyikorgott. A busz rugózott.
________________________________________
A vég – szó nélkül, csak egy mondat
Judit a lepedőbe markolt, a háta ívbe feszült.
– Most… kérlek… a melleimre. Spriccelj rám. A buszra. A búcsúra.
Ákos kihúzta magát.
A farka lüktetett.
És a fehér nedű ívben csapódott Judit mellkasára, nyakára, ajkára.
A nő csak ennyit mondott:
– Emlékezz rám így. Nedvesen. Hang nélkül. Tele.
________________________________________
Zárás – lehunyt szemmel, nyitott testtel
Judit lefeküdt, Ákos mellé. A lepedőn az illatuk. A szaguk. Az útjuk.
A test még remegett. A világ csendben volt.
A férfi súgta:
– Mit ígérsz?
Judit felelte:
– Hogy a következő hely is ilyen lesz. De most már mindig veled.
________________________________________
? 20. rész – Új élet kezdete: Mostantól minden állomás közös
Az első reggel egy igazi ágyban.
Friss ágynemű. Vastag matrac. Függönyök.
De mégis: hiányzott valami.
A nyikorgás. A rugózás. A busz zárt, bensőséges melege.
De Judit nem engedte, hogy a múltban ragadjanak.
Mikor Ákos még aludt, meztelenül mászott be mellé az ágyba, a feneke hideg volt, a bőre forró.
A combjával hozzáért Ákoshoz, aztán halkan, de határozottan:
– Ébresztő. Mostantól ez a szabály: a testem minden reggel a tiéd.
– És az enyém? – kérdezte Ákos még félálomban.
– A tiéd meg… minden, amit elbírok.
________________________________________
Az új ágy, a régi szenvedély
Ákos felült. Judit már ráült.
Nem kérdezett. Nem várt.
A puncija nedves volt. Már ébredés előtt készült.
– Nem kezdünk új életet úgy, hogy ne kóstoljam meg reggel az első lökést.
– Még kávé sincs…
– Ez az. Először dugás. Utána jöhet a koffein.
És Ákos beléhatolt alulról, lassan, ahogy a test ébred.
De Judit nem lassított.
________________________________________
Lassú reggel, mély mozgás, hosszú nézés
A nő előredőlt. A melle Ákos mellkasán.
A hajuk összeér. A csípője lassan emelkedik. A combjai remegnek.
– Tövig kell minden reggel. Ha nem így kezdek, egész nap hiányérzetem lesz.
– Igyekszem megfelelni – lihegte Ákos.
Judit körözött. Ringott. Már nem vad volt – hanem ismert, birtokolt, öntudatos.
És amikor elélvezett, csak ennyit suttogott:
– Ez most már nem egy út.
– Hanem mi? – kérdezte Ákos.
– Állomás. És maradunk. Mert most már tudom, mit jelent valakihez tartozni.
________________________________________
Utolsó lüktetés, utolsó sor
Ákos is elélvezett. Mélyen benne. Csendben.
Nem volt benne sietség.
Nem volt benne búcsú.
Csak egy új kezdet.
________________________________________
? – VÉGE – ?
De a vágy most már nem kér engedélyt. Ott van. Minden reggel.
Köszönöm, hogy végigkísértél ezen az úton – 20 részen át.
Ez volt Judit és Ákos története, egy út, ami több lett, mint vágy:
egy kapcsolat, egy testnyelv, egy szabályrendszer, amit csak ketten ismernek, de mindig betartanak.