Szeretnék újra egy erős nőt. Uralkodjon, vezessen, harcoljunk és győzzön, hódoljak be neki. Legyen idősebb, szálkás, szigorú sőt gonosz, majd miután kiálltam a próbákat, szorítson magához. Engedje, hogy szeressem.
Nem igaz, hogy anyámat szeretném pótolni. Vagy talán a sub nőcik után most én akarok ott lenni a póráz másik végén. Ah, nem akarom ezt túlmagyarázni magamnak.
Ötvenes, vékony, valamikor tornázhatott. Gyönyörű a vádli, a fekete felvágott szoknya, a kezei, a kecses mozdulatai. Úgy jár mezítláb is, mintha tűsarkúban lenne. Copfba fogja a szőke haját, kevés rajta a smink, szerencsére nem játssza túl. Kecses.
Megnyugtató a környezet: csak mi vagyunk a kertvárosi házban, kellemes félhomály és hűvös. Elteszi a telefont, leültet maga mellé a kanapéra, átbeszéljük a forgatókönyvet. Nyoma sincs a szar történetekben kibontott kliséknek, nem tanárnő és nem rendőrnő. Legyen az, hogy dolgozzak meg a jutalmamért, teljesítsem a feladatait aztán ha ügyes leszek, megkaphatom őt. Helyeslem.
Kötelet hurkol a nyakamra, duplán. Jólesik a kötél szorítása valamiért, nem durva de azért határozottan a földre parancsol. Négykézlábra kell ereszkednem. Körbejárjuk a szobát, csak a sportos vádlikat figyelem. Elbambulok, nem tartom a ritmust. Lehajol hozzám, annyira, hogy épp be tudjak a combjai közé lesni majd óriási pofonnal térít észhez. Leül a kanapéra, csókolgatom a lábujjait, a talpait. Meglepően szárazak, bekapom a nagylábujjat mintha franciáznék. Haladnék tovább de nem engedi: újabb séta jön.
Észre sem vettem, kibújt a szoknyából. Sietek utána, fennebb szeretnék jutni, hogy legalább a fenekét érezhessem. Megfordul, odarántja a puncijához a fejem. Mély nyalintásra indul a nyelvem de ő hátralép, csak újabb pofont kapok.
Véget nem érő körök után húz fel a nyakamtól fogva az ágyra. Újra lábujjtól kell indulnom, nyalni a száraz talpát, szopni az ujját, végignyalom a bokát, dicsérem a formás lábait, térdig is nehezen jutok el. Bedugja a lábfejét a számba, mintha egy hatalmas farok lenne, szinte öklendezek de szorgalmasan nyelem.
Hátrafelé húz a hajamnál fogva, újabb pofonra számitok de megkegyelmez. Csókolgathatom a nyakát. Más nőnél ilyenkor már mélyen a punciban garázdálkodok, itt meg tessék, a nyaka. Lehet puszilgatni. Harapdálom a fülcimpáját, ekkor esik ki egy picit a szerepből, becsukja a szemét, de a fejét elfordítja. Simogatom az arcát, a kezei végigszkennelik a felsőtestem, nem simogat de nem is karmol.
Leveszi a kötelet, de még vissza fog kerülni. Az arcomra ül és én imádom a face sittinget. A számra nyomja a vaskos ajkakat lebegető punciját, a falhoz támaszkodva ereszkedik rám. Alig kapok levegőt, a fal helyett a hajamba kapaszkodik és úgy húz magába. Egy lucskos, nyálas punci az egész arcom, hozzám dörzsöli magát egyre erősebb ritmusban. Ez nem a tinilányok illlatos szűk virága, nem az öreglányok tátongó lyuka. Egy punci amely beterít, beszippant, szájbakúr.
Feszes parancsokat osztogat közben, nyald erősen, gyorsabban, előkerülnek a trágár szavak, hátranyúlva szorítja a farkam, a zacskóm. Egy erős spricc jöhetne már, hogy zuhanyként fürödjek a levében, de nincs ilyesmi.
Maradjak csak, kapkodok a friss levegő után ameddig megfordul és a fenekét tolja az arcomba. Nem friss már mint a Laráé vagy a húszéves babáké, de gyorsan tágul és egészen mélyre tudok jutni a nyelvemmel. Közben egyszerre simogat és szorítja, veri a saját arcához a farkam.
Jó voltam, jobb mint amire számított. Megkapom az ajándékom, óriási mélytorkos nyálazós köpködős, szembenézős franciát. Mintha felrobbannék belül, elindul a testem különbő részeiből, a végtagoktól a farkam felé a remegő orgazmus, teletömve a királynő száját a meleg spermával. Lefolyatja, végignyalja majd meglepetésként rámugrik és vadul megcsókol. Meglep a spermám íze, a sós-édes ragadós nyelve, ez a vad finálé amikor leszorít, csak a fullánkjával támad és közben leterít mint egy kibaszott zsákmányt.
– Kivégeztél – csettintek elismerően.
– Naná. Hisz én vagyok a főnök – mondja ellentmondást nem tűrő hangon, miközben a melleire borulva pihegek szótlanul, mint gyümölcs a fán.