Régóta etetem a madarakat az ablakomban. Télen- nyáron vizet is kapnak mindig.
Egy gerlepár már évek óta, ők már nagyon szelídek velem.
De mindenféle náció: cinkék sokféle, tengelicek, vörösbegy, meg még sokféle apróság. Hozzák a kikelt apróságokat is, gyönyörködöm bennük.
Etetés közben gyakran látom, mikor egy anyuka szöszke kislányával megállnak és sokáig nézik a kavalkádot az ablakomban.
A kislány már ismerősként fel is integet, ha meglát.
A minap az anyuka egyedül jött visszafelé, mikor éppen friss élelmet tettem ki.
-Mindig megcsodáljuk a madarakat, a kislányom nem tud betelni velük! Hazafelé alig tudom elvonszolni! – mondja nevetve. -Irigykedik, hogy közelről láthatod őket!
– Hát hozd fel és ő is megcsodálhatja őket! Nem zavartok. Mikor jöttök hazafelé nem sokkal később van igazán nyüzsgés!
-Szavadon foglak!
Pár nappal később úgy is történt.
-Nem hagyott békén! – szabadkozott, mikor bekopogtak. -Nem tartunk fel, mert még boltba is kell mennünk.
-Mondtam, nem zavartok. Menj a boltba, a lányt itt hagyhatod, vigyázok rá, ígérem!
-Anyu! Légyszii! – nézett a csöppség esdeklőn anyjára.
Így lett.
A székre térdelt, az orrát az üveghez nyomta, úgy leste lélegzet-visszafojtva a röpködést. Megjelent a gerle is, a többiek elröppentek, de a gerle csak bámult befelé.
-Úgy látom elfogyott a mag. Adjunk neki. De csak óvatosan! Nem félős, de téged még nem ismer.
Az ablakot lassan nyitva a gerle hátrébb lépett, de nem röppent el.A kislány lélegzetét visszafogva dugta ki kezét, markában magokkal. A gerle türelmetlenül előbbre lépett és már a markából csippentette ki a magot!
Sikerült lefényképeznem!
Mikor anyja visszajött, lelkendezve mesélte el!
– Ne lódíts!
-Nem lódítok!- nézett rám megerősítést várva.
-Igazat beszél! Nézd csak! – tartottam elé telefonomat megmutatva a felvételt.
-Ugye maradunk még! Ugye már nem kell sietnünk! Légysziii!
-Persze hogy maradhattok. Most indulnak majd be igazán!
Már jöttek is az apróságok!
Az anyja némán figyelte kislánya lelkesültségét. Kicsit hátrébb húzódott, háta tenyeremhez ért.
Aprócska farmersortja és hasán megkötött blúza között éreztem dereka bőrének forróságát!
Hátra pillantott rám, de nem húzódott el tőlem!
-Hiányzik neki az apja. Érted meg egészen oda van! – suttogta szinte csak magának.
Megmoccant kezem derekán. Éreztem ahogy megremegett!
Simogatni kezdtem derekát, aztán csípőjét is! Ahogy moccant, tenyerem feszes hasára siklott!
-Ne…-mondta alig hallhatóan kezemet megfogva. Ekkor már farmersortjának derekánál cirógattam forró bőrét!
-Ne előtte….-suttogta remegve.
-Gyere. – bujtattam be ujjam korcába. – hagy nézelődjön.
Lassan mozdult és hagyta magát a szobába vezetni.
Ott csak állt előttem, kissé remegve, szemeimet fürkészve!
Cirógatva hasát megoldottam csomózott blúzát, majd lassan kibontottam feszes kislányos melleit! Bimbói már kőkeményen ágaskodtak, szinte leugrottak halmairól!
Érintgetve cirógatni kezdtem őket, másik kezemmel pedig sortjába bújtatva ágyéka felé indultam!
Gombja kipattant, ujjammal selymes szőrzetének pamacsát érintgettem!
Ahogy haladtam lefelé, sortja úgy csúszott le róla!
Ujjam becsúszott forró vágatába!
Kezeit csak lógatta maga mellett, nem tiltakozott, csak lábai kezdtek egyre jobban remegni! Leroskadt a haverőre.
Apró kéjes nyögéseket hallatott, ahogy ujjaimmal széttártam szeméremajkait és érintgetve barangoltam be kútjának forró bejáratát , találtam rá előbújó csiklójára is!
Megpuszilgattam, majd megszopogattam mellbimbóit, aztán lassan ágyékára hajolva nyalakodni kezdtem!
Nyögdécselése kéjes nyöszörgéssé változott, ahogy majszolni és ujjazni kezdtem punciját!
Megfeszülve vinnyogva élvezett el, és csordult ki nedve!
-Anyú! – hallatszott a konyhából.
– Ne most kicsim! Mindjárt megyek!
Kábán tápászkodott fel, húzta fel sortját és kötötte meg újra blúzának alját.
-Ne haragudj! -nézett rám sötétlő tekintettel.
-Nem, nincs harag!
-Ez most váratlanul és gyorsan jött! De nagyon jólesett! Mert nekem már…
-Anyu! Ugye jövünk máskor is? – nézett kérlelőn anyjára, mikor a konyhába értünk. -Mert nagyon élvezem!
-Igen kicsim. Jövünk.Mert fantasztikus! Ezt meg kell rendesen hálálnunk.
Meg azt hiszem lesz itt még néhány nagyon csodás élményünk!
És jöttek még, de erről majd máskor…