A kettes irodában már csak a karácsonyfa izzói villogtak. Odakint sűrű pelyhekben hullott a hó, bent pedig Hanna és Áron próbálták elrendezni az utolsó dekorációkat a holnapi céges parti előtt. Hanna, mint irodai ügyintéző, hetek óta a listákat bújta, Áron pedig középvezetőként hivatalosan „felügyelte” a folyamatot – valójában csak az ürügyet kereste, hogy a nő közelében lehessen.
Hanna ma is egy magas nyakú, szürke kasmírpulóvert viselt. Mindig szolid volt, sosem dekoltált, mégis, ahogy most a létrán nyújtózkodott a girlandokért, a finom anyag feszülése elárulta, amit Áron már régóta sejtett: a visszafogott külső alatt tökéletes idomok rejtőznek.
– Segítsek? – kérdezte Áron, és a kelleténél egy pillanattal tovább maradt Hanna mögött, ahogy a nő leszállt a létráról. – Megvagyok – mosolyodott el Hanna, de nem lépett el. A levegő megfagyott köztük. – Tudod, hogy nem kellene itt lennünk. Otthon várnak minket. – Tudom – suttogta Áron, és a keze óvatosan Hanna derekára tévedt. – De hónapok óta csak erre a csendre vágyom veled.
A „huza-vona” nem tartott sokáig. Hanna egy halk sóhajjal adta meg magát, és Áron mellkasának dőlt. A férfi kezei azonnal felfedezőútra indultak a puha pulóver alatt. Ahogy a tenyere végre érinthette Hanna forró bőrét, mindketten megremegtek. Áron ujjai felfelé kúsztak, és amikor megérezte a nő telt melleinek súlyát, Hanna feje hátracsuklott.
– Istenem, Áron… – nyögte fel a nő, ahogy a férfi ujjaival játszani kezdett a bimbóival a vékony csipke melltartón keresztül.
Áron nem bírt tovább várni. Leültette Hannát az íróasztal szélére, és a térdei közé állt. A csókok egyre mélyebbek és sürgetőbbek lettek. Hanna keze Áron övéhez tévedt, szabadjára engedve a férfi feszülő vágyát. Miközben Áron az egyik kezével Hanna pulóvere alá nyúlt, a másikkal finoman a nő combjai közé siklott, felhúzva a szűk szoknyát.
Hanna combjai engedelmesen nyíltak szét. Áron ujjai magabiztosan találták meg a nedves selymet, majd azon túl a lüktető forróságot. A kényeztetés ritmusa lassú volt, aztán egyre gyorsabb. Hanna ujjai Áron hajába fonódtak, miközben ő maga is módszeresen kényeztette a férfit, érezve minden rezdülését.
– Ne állj meg… – kérte Hanna elcsukló hangon.
Áron fokozta a tempót, a hüvelykujjával körkörösen ingerelte a nőt, miközben a másik kezével Hanna melleit gyúrta a pulóver alatt. A feszültség a tetőfokára hágott. Hanna teste megfeszült, a lábujjait behajlította, és egy elfojtott sikoly kíséretében, Áron kezére fonódva élvezett el, hosszú másodpercekig remegve a gyönyörtől.
Pár percig csak ziháltak az irodai félhomályban. Áron Hanna nyakába fúrta az arcát, még mindig érezve a nő testének lüktetését. Hanna lassan magához tért, és bár a vágy még ott égett Áron szemében, a nő gyengéden megfogta a férfi kezét.
– Még nem… – suttogta. – Nem mehetünk ma végig. Nem itt. Áron megértően bólintott, bár minden porcikája tiltakozott. Megigazította Hanna ruháját, majd a sajátját is. Tudták, hogy a határt átlépték, de a teljes beteljesülésre várniuk kell – talán pont a holnapi buli utáni éjszakáig.