Mikor magányra vágytam, mindíg a kertünkbe mentem. Már egy-két óra is megnyugtatott, lecsillapított. A csend, a dombról a kilátás, le egészen messze a folyóig.
Egyszer a feleségem azzal fogadott, hogy középiskoláskori barátnője maga alatt van nagyon, és felajánlotta neki, hogy ellehet a kertben egy darabig, majd ott renbe jön. Minden van a házban ami kell, meg a csend.
Úgy lett. Kivitte, néha kiszaladt hozzá, ellátta. Már jó két hete igy ment. Engem is eléggé elhanyagolt, meg a munkám is meglehetősen lekötött.
Aztán úgy alakult, hogy neki vidékre kellett mennie, és rám bizta, hogy vigyem majd ki amit összekészített, ha időm engedi.
Eléggé fáradt voltam már, mikor időt tudtam szakítani rá.
Kiérve már egyből kipakoltam, amikor a teraszról köszönt rám.
Haja leeresztve, combközépig érő blúzban mosolygott rám.
Még udvarlós koromból jól emlékeztem rá. Sokat bandáztunk, buliztunk együtt.
Két pohár limonádéval a kezemben mentem fel hozzá.
-Nos, mi újság? Jobban vagy? – adtam kezébe az egyik poharat.
-Igen. Ez a csend, ez nagyon nyugtató. Meg a kilátás is kincset ér. Irigyellek benneteket érte.
A korlátnak támaszkodva sóhajtva nézett a folyó felé.
-Tudod, hogy én olyan “veszekedős” voltam mindíg. A párom meg durva lett! Nem untatlak vele, feleséged már biztosan elmesélte.
-Ne hidd, hogy nálunk nincs ” zörgés” . Pont ezért hoztuk össze ezt a helyet. Itt lehet egyedül is lecsillapodni , megnyugodni.
-Igen, ezt érzem – tette le a poharat.
Mellé-mögé lépve én is a tájat fürkesztem.
-Köszönöm, hogy itt lehetek – fordította felém fejét, és egy ügyetlen puszit adott arcomra mosolyogva.
Válaszul a tarkójára leheltem egy puszt, és csak nézelődtünk némán.
Nagyot sóhajtva kissé nekem támaszkodott.
-Most nagyon jó így – fogta meg tétován kezem. Lassan teljesen nekem támaszkodott, kezem maga elé huzta.
Éreztem feszes gerince melegét, hasának apró moccanásait, ahogy tenyerem hozzá ért. Alig érezhetően megmozdult ujja kézfejemen.
Sóhajtva elmosolyodott ahogy teljesen hozzám simult.Ujjam becsusszant gombjai között hasára!
-Igen…most nagyon jól érzem magam…-
szorította meg hasát érintő kezem.
Ujjam hegyét szinte égette felforrósodott selymes bőre! Apró érintésekkel cirógatni kezdtem.
Megrándult csípője, mikor ujjam köldökét érintette.
Fejét hátravetve néman rám mosolygott, szemei csillogtak.
Semmi tolakodás részemről, semmi ellenkezés részéről!
Aztán vagy ernyedt keze, vagy lehet tudatos is lehetett, de újabb rándulás, mikor ujjam bugyijának korcáig csúszott!
Ekkor megfogta másik kezem is, és azt is maga elé húzta! Megremegve teljesen ágyékomnak feszült!
-Régen érintett meg ilyen gyengéden…-sóhajtotta alig hallhatóan. – közben kezem lassan mellére húzta!
Bimbói már ágaskodtak blúzában!
Ott is gombjai közé bújtattam ujjam, úgy érintgettem meg őket!
Másik kezem pedig becsúsztattam bugyijába!
Hatalmas rándulása jelezte nincs ellenére!
Tarkóját puszilgatva halmait és ágyékat is cirógatni kezdtem!
Bugyijában matató kezem megszorította és ujjamat szeméremajkai közé kalauzolta!
-Ugye nem sietsz?- suttogta.
Nem siettem. Cirógattam, érintgettem.
Már mellei kibomlottak, úgy kényeztettem.
Másik kezem pedig bebarangolta szemérmét!
Szeméremajkait megnyitva érintgettem kútját és csiklóját!
Ekkor magára hagyva kezem, közénk nyúlva
megérintette nadrágomban feszülő farkamat.
Lélegzete felgyorsult, kapkodóvá vált.
Nagyot rándulva puncijából nedv csordult ujjamra! Ekkor ujjamat mélyen puncijába dugtam! Csiklójat is megkenve nedvével, dörzsölgetve ujjazni kezdtem.
Lábai megremegtek és a szőnyegre roskadt.
Hátára fordítva megpuszilgattam ágaskodó bimbóit, majd bugyijától megszabadítva nedvétől csillogó punciját is!
Felszabadultan nyalakodni kezdtem!
Hatalmas rángások és kéjes nyögdécselések közepette élvezett el!
-Ne, ne hagyd abba!!- vinnyogta nedveit csorgatva.
Nem hagytam.
Nedveit szétmázolva érintgettem tovább. Feljebb kúszva újra bimbóit is megszopogatva.
-Nagyon megkeményedtél – suttogta farkamat újra elérve. Kibontva nadrágomból egyre csak szorongatta!
Aztán éreztem, hogy felhúzva térdeit szélesre tárta lábait és húz magára!
Makkom elérte nedves bejáratát!
-Akarom…- suttogta, és leszorítva rudamat puncijába illesztve emelte meg csípőjét!
Végtelen gyönyörűség áradt szét bennem is, ahogy lüktető puncija magába fogadott!
Lassan indultam meg benne!
Mosolygott, majd ajkait harapdálva fel-felvinnyogott, ahogy sétáltattam rudam benne!
Már a csúcs közeleben jártam, amikor rándulva megfeszült és magába szorított!
-Igeeen! Most! – vinnyogott fel hangosan.
Ha akartam volna sem tudtam volna visszatartani magömlésemet!
Sokáig lihegtünk egymásba fonódva a szőnyegen.
-Igen, azt hiszem most már rendben vagyok.- szólalt meg nagysokára.- De maradnék még….és szeretném, ha még te is kijönnél párszor – tette hozzá suttogva…
Szerző: Apóca 49