Zörgést hallottam, kinéztem.
A szomszéd ajtaja kitárva. Bekukkantottam. A szomszédasszony éppen az előszobát mosta fel. Otthonkában, hajladozva, kifelé tolatva. Látszottak formás combjai, és kivillant feszes feneke is! Halványkék bugyija vágatába csúszva, látni engedve combjai között húsos szeméremajkait is!
Nem tudtam elszakadni a látványtól! Az ajtóhoz ért és nekem ütközött. Megriadva állt áll fel.
-Te meg mi a fenét csinálsz itt! Megijesztettél!
-Csak bámészkodok. Jó nézni . Tetszik.- mondtam vigyorogva.
Ahogy lehajolva a felmosórongyot a vödörbe engedte előrehajolva, egy pillanatra elém villantak melltartó nélküli feszes halmai is!
Aztán homlokát megtörölve szusszanva tétován körülnézett.
-Megvárom míg felszárad.- támasztotta ki az ajtót a vödörrel.
-Addig gyere be. Főzök egy jó kávét.
-Na az most jólesik -indult utánam.
A konyhában leült, én pedig elfordulva tőle, merthogy farkam még mindig fészkelődött a látványától, ő pedig csak figyelt, odakészítettem a kávét.
Forgatva nézte kezeit. Fejemmel intettem a fürdőszoba felé.
-Menj csak, mindent megtalálsz.
Hosszasan időzött. Aztán hallottam kattanni a bejárati ajtót. De már lépett is be a konyhába .
Megmosakodva, haja megfésülve, csillogó szemekkel.
-Csak bezártam az ajtót, nehogy bemenjen valaki. Meg a tiedet is- tette hozzá, szemét lesütve.
-Régen láttam a párodat.
-Külföldön ragadt. A vírus miatt. Már három hete.
Gyorsan témát akartam váltani, mert éreztem farkam újra mocorogni kezd! De nem jutottam nagyon messzire!
-Látom, szereted a halvány színeket. A kékben is.
És már újra látni véltem bugyiját, meg amit látni engedett!
Látszott, hogy megértette célzásomat, mert kezét akaratlanul ölébe húzta, és enyhén elpirult! Némán leszegte fejét is. Másik kezével meg egyre csak babrálta és forgatta az üres kávés poharat.
-Nagyon hiányzik? -törtem meg a csendet.
-Igen. Most már nagyon.- mondta alig hallhatóan.
Lassan emelte rám csillogó tekintetét.
-Szeretnéd?
Csak aprót biccentett.
-Gyere- vettem ki kezéből a poharat.
Szó nélkül követett a szobába.
Remegve állt előttem, én pedig már gomboltam is ki köpenyét és vettem birtokba feszülő halmait!
Puszilgatva kóstolgattam ágaskodó bimbóit!
Kezem lecsúszott ágyékára.
-Ugye nem kell most ez a halványkék? – kezdtem lesimítani róla bugyiját.
-Nem. Most nem.-suttogta és ő is megérintette ágaskodó farkamat!
Lassan eresztettem heverőmre. Mire leért, már tárta is szélesre combjait! Szeméremajkai megnyíltak, látni engedték csillogva lüktető bejáratát! Már borultam és fölé!
Nyelvemmel kutakodva jártam be egész szemérmét!
Kéjesen felnyögött és csillanva jelent meg élvezetének első cseppje!
-Én is..- nyúlt ágyékom felé. Matató ujjakkal bontotta ki farkam és kezdte puszilgatni.
Ekkor már ujjaim is sétáltak puncijában! Vinnyogva csorogni kezdtek nedvei!
– Ugye nem baj? -lihegte.
-Persze hogy nem! Hát ezt akartad!
Elengedte farkamat.
-Folytasd – suttogta.
Fölé fordultam és farkamat elkezdtem belé dugni még csorgadozó puncijába!
Öklét szájába kapva hangosan felvinnyogott!
Eszement kefélésbe kezdtünk! Hosszan, cifrázva.
Határtalan élvezet csúcsára jutva élveztem el benne!
Ő meg talán többször is közben.
Mikor kifulladva már úja csak szuszogtunk, mozdult, hogy felkeljen.
-Várj. Most én is takarítok kicsit!- borultam újra ágyékára.
-Jó! – tárta ki magát.
Aztán ahogy ismét remegni kezdett, farkam is jelezte, hogy folytatásra kész.
És folytattuk…
Szerző: Apóca 49