Váratlanul érkeztem.
Illetve nem egészen, mert tudták, hogy megyek, csak az időpontot nem.
A bejárati ajtó nyitva volt. Belépve hangokat hallottam.
-Nem , ma nem lehet. Én is sajnálom. De ma érkezik nagybátyám, én fogadom. Majd máskor, de úgy hallom meg is jött. Szia.
Aztán már viharzott is elő a szobából , nyakamba ugorva hatalmas puszit adott!
-Sajnálom, hogy miattam ugrott a programod!
-Á, semmi baj! Csak egy srác akar nagyon találkozni velem!- vigyorgott rám kajánul.
-Hát akkor most velem kell beéŕned!- öleltem át, és én is hatalmas puszit nyomtam szája sarkára.
-Végül is… lehet jó csere! – csillant meg szeme huncutul.
Kezemet megfogva vezetett a szobába. Ital kikészítve, és már töltött is.
-Én is ihatok? Nem mondod el anyuéknak?- nézett mélyen szemembe.
-Tudod, hogy köztünk marad! – és neki meg én töltöttem.
-Hogy szalad az idő! Szóval már pasizol is!- utaltam a telefonra, és csak faltam tekintemmel, hogy milyen gyönyörű hölggyé cseperedett!
-Á, nyomulna, de nem az esetem! Válogathatok, nem?
-De. Igen. Mindened a helyén van hozzá! – vigyorogtam rá.
-Akkor erre igyunk! – töltötte meg újra poharainkat. – Pedig nem is láttál semmit!
-Nem. De el tudom képzelni.
Erre elnevette magát.
-Mi olyan nevetséges?
-Háát…hogy én is elképzelem – harapta be szája szélét.
-Tudod mit? Inkább igyunk még egyet!
-Jó. -tartotta poharát, míg teletöltöttem.
Aztán felkuporodott a heverő sarkába, lábait is felhúzva.
Mosolyogva fészkalódott, már dolgozott benne az ital. Hintáztatta lábait is. Közben szoknyája egyre feljebb csúszott! Már tekintetem nem tudtam levenni róla!
-Most mi van? -kérdeztem, mert mély csend telepedett ránk.
-Semmi. Csak elképzelem – vigyorodott el.
Ekkor vettem észre, hogy ő meg az én dudorodó ágyékomat fürkészi!
-Megmutatod? Cserébe! -húzta fel szoknyáját derekára!
Aprócska fehér bugyiján már sötét folt éktelenkedett!
-A cicimet is megmutatom! -Légyszí!- húzta át fején pólóját és csusszant előbbre!
Szemet gyönyörködtető feszes halmok, ágaskodó bimbócskákkal!
-Naa! Mutii!- húzta le nadrágomat! -Ugye megfoghatom? – de már markolta is meg! -Azta’ de kemény! – húzta le a bőrt makkomról! -Egek, én mindjárt elélvezek!
-Már nedves a bugyid! -figyelmezzettem.
-Szóval észrevetted! Várj, levetem és te is megfoghatod!
Szabad kezével lehámozta bugyiját és terpeszben sarkára ülve egészen lábaim közé húzódott!
-Már nagyon bizsereg! -kuncogott fel.
Egyik kezem kemény halmára borítottam, másikkal pedig szeméremajkait kezdtem érintgetni! Ő pedig csak szorította és bámulta farkamat!
-És most? -kérdeztem érintgetve.
-Nem tudom. Már dugtak belém, de ilyen keményet és nagyot még nem.
-Akkor előbb kényeztetlek kicsit! -hajoltam előre és bekaptam egyik bimbóját! A másikat érintgettem, közben ágyékán lévő kezemmel matatni kezdtem punciján!
A hatás nem maradt el, mert sűrű nedve ujjaimra csordult!
-Jó így? – kérdeztem és ujjamat mélyen puncijába dugtam!
-Igen, nagyon! -nyöszörögte.
Rángatózva vibrálni kezdett csípője!
-Dölj a hátadra kényelmesen!
Úgy tett, de farkamat nem engedte ki kezéből!
Végigszopogattam mindkét bimbóját, majd ujjamat sétáltatva puncijában, csiklóját kezdtem szopogatni!
Ekkor éreztem meg ajkát makkomon!
Kissé ügyetlenül nyalogatta körbe, aztán éreztem, ahogy ajkai közé szorítva szájába veszi!
Puncijából áradni kezdett élvezetének nedve!
-Mondtad, hogy dugtak már beléd. Én is bedughatom? Most már biztosan befér!
-Igen csináld!
Újabb adag nedve buggyant ki puncijából ahogy bejáratához ért makkom!
Nyöszörögve emelte csípőjét, ahogy lassan nyomultam hüvelyébe!
-Hú! Ez fantasztikus! Teljesen kitöltesz! -nyöszörögte lelkendezve.
Lassan megindultam benne! Élveztem ahogy pulzálva szorongatja rudamat hüvelye!
Aztán már csak hörögve hánykolódott, körmeit hátamba mélyesztve!
Kéjesen felvinnyogott, mikor spermámat puncijába lövelltem!
Csak remegett ívben megfeszülve!
Mindketten hevesen lihegtünk.
-Atyavilág! Ennyire még sosem volt jó! – lihegte.
Csak szorította fejem, ahogy még benne farkammal puszilgattam melleit levezetésképpen.
-Nagyon jó cserét csináltam! – kuncogta fülembe. -Ugye sokáig maradsz? És ugye anyuéknak erről egy szót se?
-Persze hogy nem! Ez csak köztünk marad!
-Akkor jó! – fonta rám lábait, még mindíg nem engedve ki magából…
Szerző: Apóca 49