Esti mese felnőtteknek (fantázia és valóság egymás hegyén-hátán)
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi-régi hegedű. Formája kecses, színe érett, hangja csengő, teste-lelke tele sérülésekkel. Épp olyan, mint a fijúé, aki megszerezte. Régóta nem játszott rajta senki, mielőtt a fiúhoz került, már nem is remélte, hogy valaha újra olyan kézbe kerül, amely ki tudja csalogatni belőle azt a régi, szívhez szóló hangot, amitől elakadt a szava mindenkinek.
A fiú sem remélte már régóta, hogy még egyszer életben lesz egy olyan hegedűje, amin érdemes lesz újra elkezdeni gyakorolni. Pedig az ő élete a zene volt, a hegedűszó. A vonóval tudta elmondani mindazt a világnak, amit szóban nem tudott vagy nem mert. Ha játszott, kicsordult a könnye annak, aki hallgatta, és előfordult, hogy a fiú azt érezte, a nadrágja egyre szűkebben feszül ágaskodó férfiasságára, mert a zenélés számára rokona volt a nemi aktus intimitásának. Más intimitásban nem is nagyon volt része, érzékeny lelke nem találta párját már hosszú ideje.
A lány ott élt a fiú mellett, és bár egyikőjük sem tudta, hogy minek is nevezze a köztük lévő köteléket, a hétköznapokat együtt élték, a problémákat együtt oldották meg, támogatták, építették egymást. A lány lopva hallgatta és csodálta a fiú tehetségét, a fiú biztatta és ölelte a lányt, ha az félt a holnaptól. Éjszakákat beszélgettek át, szerelmekről, csalódásokról, traumákról, örömökről. Egy ilyen beszélgetésből tudta meg a lány, hogy a fiú már egészen kicsi gyermekkora óta tudja, hogyan szerezhet magának örömöt az ágyéka simogatásával. A lány nem merte elmondani, hogy alig 7 évesen ő is rájött, hogy hol és hogyan kell simogatnia magát ahhoz, hogy elérje azt a semmihez sem fogható, lüktető érzést, aminek csak jóval később tudott nevet adni.
De azóta az éjszakai beszélgetés óta a lány egyre gyakrabban képzelte maga elé a fiút, domborodó nadrággal. Elképzelte, amint a fiú izgalomtól pattanásig feszülő makkjából előszivárgó édes nedű átnedvesíti a nadrágját, elképzelte a fiú kezét, ahogy még csak a nadrágon keresztül dörzsölgeti férfiassága érzékenyebb pontjait és egyre hangosabban veszi a levegőt. Aztán szép lassan lekerül a nadrág és teljes nagyságában meredezik a fiú pénisze, ő pedig elkezdi kényeztetni magát ütemesen, lassan, kiélvezve minden pillanatot. A fantáziálásnak mindig hamar meglett az eredménye, a lány érezte, hogy forró nedvesség önti el a hüvelyét, csiklója duzzad és lüktet, és csak nagyon óvatosan érhet magához, ha tovább akar repülni a képzelete szárnyán anélkül, hogy elélvezne. Márpedig tovább akart fantáziálni, egyre tovább.
Elképzelte, ahogy segít a fiúnak a simogatásban, lágyan félretolja a fiú kezét, fölé hajol és óvatosan belemélyeszti a fogait a domborulatba azon a ponton, ahol a nadrág átnedvesedett. A szorítástól a fiú megremeg és hangos sóhaj szakad ki belőle. A lány húzza le róla a nadrágot, nedves makkjáról lecsókolja a gyönyör cseppjeit, éhes nyelvével és puha, forró ajkaival kezdi kényeztetni a fiú érzékeny, duzzadó hímtagját. A heréivel kezdi a kényeztetést, a gát környékének simogatására a fiú újra és újra összerándul. Az élvezet fokozódik, a lány beolajozott kezei a gyönyör egyre magasabb csúcsaira röpítik a fiút. Ahányszor a lány végigsimít a makkja tövén, a fiú torkából mély morgás szakad ki. Végül úgy határoz, hogy a fiú makkjának legjobb helye a forró szájában van, így nyelvével tudja simogatni, miközben olajos keze fel-le siklik a farkán. Vigyáznia kell, mert egyikük sem szeretkezett időtlen idők óta, elég egy apró mozdulat és a fiú elélvez, ő pedig még sokáig szeretné kényeztetni, addig, amíg csak bírják. Ezért közben meg-megáll, gyönyörködik a fiú megfeszült, felizgatott testében és közben simogatja magát, egyik keze a csiklóját kényezteti, másikkal a mellbimbóit dörzsölgeti óvatosan, hogy el ne élvezzen. Ezt már a fiú sem bírja tovább, óvatos mozdulattal magára húzza a lányt, ágaskodó pénisze azonnal becsusszan a lány forró hüvelyébe, kezét a lány lüktető csiklójára teszi, és ütemes ringatásba kezd a csípőjével. A lány átöleli, csókja a fiú nyakára tapad, és együtt ring vele. Két-három ütem elég ahhoz, hogy egyszerre veszítsék el a fejüket és őrült tempóban próbálják bepótolni azt, amit kihagytak az elmúlt hónapok alatt. Másodpercek alatt jutnak a csúcsra reszketve, összekapaszkodva.
Mire a lány idáig jut gondolatban, már nincs visszaút, a legkisebb mozdulattól átéli a kéjt.
Aztán még szédülő fejjel azon gondolkodik, hogy vajon mit szólna hozzá a fiú, ha tudná, hogy ő miket fantáziál. Vajon neki vannak-e ilyen gondolatai? El merje neki mondani? Mit fog hozzá szólni? Kineveti?
Végül úgy dönt, hogy odaadja neki ezt az írást.