Jó ideje egyedül élek.
Előtte se kajtattam a nők után, bár kedvelem a társaságukat, de olyan egylövetű vagyok.
Persze ami szembe jött, nem kerültem el. Ez igy van most is.
Talán megvetendő, de rászoktam, hogy reggel ébredés után egy karikát húzok farkam tövére, aztán bedugom egy apró kis kerámia köcsögbe. Abba befeszül makkom, és úgy állok neki kávet főzni, napi dolgaimat rendezgetni. Kellemesen bizserget, ami jólesik.
Legutóbb is így volt.
Már főztem a kavét, hallottam a takarítónőt a lépcsőházban kótogni.
Megszólalt a csengőm. Kilestem, épp az ajtóm előtt takarított.
-Bocs! – mondta zavartan. -Ma portalanítok is, véletlenül megnyomtam!
-Semmi baj.- mondtam. Megbocsájtva.
A segítőid? – kérdeztem fiára és lányára utalva, akik gyakran jöttek vele és segitettek neki.Ma kirándulni mentek az iskolával – tűrte félre haját, a levegőbe szimatolva.
-Jól érzed, kávé. Most főtt le. Kérsz?
Most jólesne.
-Gyere – tártam ki az ajtót előtte és a konyha felé intettem.
Élvezettel bámultam meg feszes fenekét, amit már máskor is megtettem!
Farkam igencsak megdagadt a köcsögben!
Még nem járt lakásomban, de már a lepcsőhazban sokat beszélgettünk.
-Hogy bírod egyedül? – csodálkozott rá, hogy rend van és tisztaság.
-Van időm, de néha nehezen.
-Igen, ezt én is tudom- mondta. A két kamaszodó gyerek, férj sehol, időzavar, rohanás, magamra már nem marad időm.
Aztán észrevettem, hogy egyre ágyékomra tekinget.
-Nem az, aminek látszik.- mondtam zavartan.
Elpirult, de most már feltűnően bámulta!
-Csak egy kis köcsög. Ráhúztam. Hogy bizsergessen. Jólesik, fordultam el tőle, kissé szégyenkezve.
-Én golyókat használok takarítás közben – mondta halkan.
Mikor ráneztem, már teljesen elpirulva mocorgott. Már bánhatta, hogy kibökte.
Felemelkedett, hogy most már menni kell, de egyből vissza is huppant!
-Összekentem a székedet …rácsorgott…
mondta alig hallhatóan leszegve fejét.
-Ez néha velem is megesik- mondtam.
Aztán csak hallgattunk mindketten.
Mikor elfordulva a kávéspoharakat a mosogatóba tettem, halk cuppanást, majd koppanást hallottam! Két összekötött golyó nedvesen csillogott a padlón!
Mindketten csak bámultuk!
-Vedd le te is- sóhajtotta halkan. -Segítek.
Letolta sortomat, megfogta himbálódzó farkam tövet, és makkomról lecuppantva vette le a kis köcsögöt! Letette az asztalra, de farkam tövét nem eresztette el!
Éreztem ahogy a karikát is babrálja ujja, de az már rendesen rászorult! Kiszabadult makkom is egyre csak feszült, a sulytól megszabadulva már meredezett egész farkam!
-Megint csorgok – mondta remegő hangon.
És csak szorongatta meredező farkamat!
Felhúztam a székről! Ruhája alá nyúlva tenyeremet ágyékára borítottam! Egyből éreztem kicsordult nedvét!
Ujjam már csusszant is szeméremajkai között puncijába! Így emeltem ülepét az asztalra.
-Igen! – nyögött fel, és már tárta is szélesre combjait!
Fölé hajolva megmajszoltam csiklóját, de már markoló kézzel húzta farkamat ágyékához!
Alig ért makkom kitárulkozott pinájához, egy rándulással egész faszom magába szippantotta!
Felhördülve emelte meg lábait, háta mögött megtámaszkodott kezein, én pedig eszeveszett baszásába kezdtem!
Hiába a karika, én is igencsak hamar robbantam benne!
Heves feszülésekkel pumpáltam spermámat hüvelyébe!
Újra áradni kezdett most már keveredett nedvünk pinájából!
Felülve nyakamba kapaszkodott és aprókat mozdulva szorongatta még pinájaban levő farkamat!
-Ez annyira csodalatos volt! – szuszogta fülembe.
-Hidd el, nekem is!
-Úgy maradnék még! Úgy folytatnám! De be kell fejeznem- engedett ki magából. – Ha nem bánod legközelebb készülök , és nem csak véletlenül csengetek be. Igen nem könnyű időt találni rá, de igy talán sok egyébre is sort keríthetünk! Mert már sok minden hiányzik nagyon!
Ebben egyetértettem vele….
Szerző: Apóca 49