Este fáradtan érkeztem haza. Korán lepihentem.
Reggel hallottam mikor feleségem elindult dolgozni. Alsógatyában botorkáltam ki a konyhába első kávémat meginni. Meglepődtem, mikor hugát találtam ott!
Aztán derengett, mintha említette volna nejem, hogy húga valamikor érkezik, és pár napig nálunk lesz, ha nem bánom.
-Szia. – köszönt rám.
-Bocsi- ültem le zavartan- csak a kávé.
Most is csinos volt, mint régen, lánykorában, mikor utoljára nálunk járt. Azóta sem. Valószínű oka lehettem.
Mert akkor,- már menyasszony volt,- mikor nejem meg dolgozott, én pedig indultam volna, ő pedig szokása szerint kacéran évődött velem.
Akkor mögé lépve benyúltam blúzába es cirógatni kezdtem kemény mellecskéit!
Tűrte! De sajnos mennem kellett! Mikor munkából hazaértem, már nem volt nálunk. Azóta sem!
Most itt ült, de szomorkásan.
-Igen, mondta hogy jönni fogsz.
-Az este jöttem. Te már aludtál. Maradnék pár napot, ha te sem bánod.
-Baj van?
-Válunk. Kurvázik. Elég volt.-sóhajtotta.
Aztán sokáig csak hallgattunk mindketten.
-Rég voltál itt. – törtem meg a csendet.
-Azóta sem…-mondta alig hallhatóan. -Tudod…amikor…
-Persze. Tudom. Bocs, ha akkor megsértettelek!
-Nem, dehogy! Ha akkor nem mész el, talán egészen máshogy alakult volna minden….Igaz, féltem is, és hazautaztam.
Igent mondtam és férjhez mentem… nem kellett volna….Az övé lettem… Durva volt és fájdalmas…Csak használt…és rám únt… Nekem igazán soha nem volt jó … Mond csak te is csalod a tesóm?
-Nem, nem csalom. Veled megtettem volna.
De hazautaztál.
-Ő úgy sohasem érintett, mint te akkor…azt azóta sem felejtem. Azóta sem bizseregtem úgy…-mondta szinte csak magának. -De most igen…-suttogta.
Nem tudtam válaszolni rá!
Szinte egyszerre álltun fel.
Megfogtam kezét és szó nélkül indultunk a szobába.
Szembefordulva kutattuk egymás tekintetét.
Kezeim lassan mozdultak mellei felé.
Gombjai szinte maguktól pattantak ki, ahogy ujjam hegyével éppencsak érintettem meredező bimbóit!
Vállairól lesimította ruháját. Ahogy lehullott a földre, ott állt előttem átnedvesedett aprócska bugyijában remegve!
Megfogta fejem és mellére huzta! Egyik keményen ágaskodó bimbóját ajkaim közé adta!
-Ugye, most nem sietsz, most nem kell elmenned – suttogta fülembe.
-Nem. Most rengeteg időm van! – mormogtam bimboi szopogatása közben.–Az jó. Nagyon jó! – sóhajtott hatalmasat.
Kezemet hasán végigsimítva bugyijába dugtam. Megcirógattam vénuszát borító selymes szőrzetét, majd kitapintottam előbújó csiklóját!
Érintésemre hatalmasat rándult csípője, lábai remegni kezdtek!
Bugyiját letolva ültettem le ágyamra.
Mire letérdelve puszilgatva váltottam le csiklóját babráló ujjamat, combjai kitárultak és puncijából csorogni kezdtek nedvei!
-Ó édes istenem! Ezt ő még sosem tette, éreztette igy velem!
Egyre csak remegett és rángott csípője, ahogy tovább puszilgattam nyalakodva csiklóját, ujjamat pedig bedugtam forrón lüktető puncijába!
Éreztem ahogy matató keze elérte ágyékomat, és markába szorította meredező farkamat!
Térdei alá nyúltam és emelve lábait szélesre tártam!
Duzzadt szeméremajkai között vibrálva ásított nedveitől csillogó bejárata!
Farkam markoló kezét megfogva igazítottam ágaskodó makkomat a hivogató nyílásba!
-Ugye igy is lehet?
-Igeeen! – emelte meg remegő csípőjét.
Nedves volt, forrón rángatódzó, ahogy szinte szívott magába!
-Ez…ez csodálatos! -nyöszörögte.Körmét hátamba vájva húzott magába!
Már aprókat sikkantgatott kéjesen minden teljes belemerülésemkor!
Egyik kezemmel csiklóját érintgettem kenegettem nedvével, másikkak derekát tartottam, hogy ki ne csússzak belőle, egyre hevesebb rángása közben!
Ráborulva váltogatva majszoltam bimbóit, miközbe magam is fokozódó élvezettel járattam puncijában farkamat!
Artikulálatlan vinnyogás közepette ívben megfeszült!
Pár lökéssel lüktető spricceléssel élveztem el benne!
Zihálva omlott össze alattam!
-Ó én édes istenem! Hát ez ilyen gyönyörű is lehet!- lihegte levegő után kapkodva.
-Mi lesz, ha megtudja, hogy megcsaltad velem?
-Nem kell megtudnia! Erre szokták mondani, hogy a családban marad – tettem hozzá.
-Akkor ugye eztán megcsalhatjuk máskor is!
-Meg. Csak ne légy telhetetlen! Nekem is nagy élvezet! Bizhatsz benne, nem fogsz csalódni…
Szerző: Apóca 49