Apóca 49 vagyok.
Nehéz időszakon vagyok túl, de most már vége.
Éppen tabletemet bogarásztam, mikor látogatóm érkezett . Egyre ritkábban látott nőismerősöm nyitott rám.
-Erre jártam. Dolgom lett volna, de akit kerestem nincs otthon. Időm van, gondoltam megnézlek mi van veled. Remélem nem zavartalak meg.
– Gyere csak- invitáltam beljebb.
Beszélgettünk. A családról, a világ dolgairól, csak úgy céltalanul csapongva.
Közben kávét főztem, itallal kínáltam.
Míg a konyhámban voltam, az asztalon heverő tabletemet nézegette.
Visszatérve láttam kissé elpirult. A tabletre pillantva megláttam okát is. Nem zártam le rendesen böngészésemet, és a Porn Hub volt nyitva előtte!
-Bocs- nyögtem ki zavartan.
-Én is szoktam látogatni- mondta szemlesütve.
Nem a videókat, hanem csak a történeteket.
Jó elengedni a fantáziámat közben- mondta újra picit elpirulva.
-Ezzel magam is így vagyok.
-Ez az Apóca nevű is annyi mindent összeirkál!
-Á ! Ennyi félé nem történhet egy emberrel! Még egyébként is, hol mint Casanova, hol meg mintha nem is férfi lenne!- nevettem el magam. -A legtöbbje csak fantázia, kitaláció!
-Gondolod?
-Tudom. Én irkáltam őket. Azért vannak reális alapjai. Valós személyek, helyek, részletek. Felkeltett vágyak. Azért is nem szerepeknek benne még nevek sem, mert nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe sodorni. Akivel megtörtént, aki mesélt róla, vagy úgy érzi érintett lehet és olvassa, úgyis magára ismerhet. Már az is elég.
-Igen… Azt hiszem most mennem kellene.- mondta zavartan.
-Maradj. Inkább váltsunk témát.
-Nem kell- mondta halkan.- Szégyenlem, de jólesik beszélni róla. Megbizserget….Mint mikor olvasom…- sütötte le tekintetét.
-Tudom, hogy nem vagyok egy bomba-nő, de olyankor elképzelem. Az pedig nagyon jó.
-Igen, tényleg jó fantáziálni…és közben…, de ezt inkább ne feszegessük.
-Jó elképzelni, hogy engem kényeztetnek, hogy az én melleim is csodásan kemények , hogy kívánatos vagyok.
-Ha nem mondták volna még, az vagy.
-Ne mondj ilyet. Csak nézz rám.
-Pont azt teszem. Csupán hinni kell magadban.
Például mi bajod van a melleiddel?
-Hát, kicsik. És nem is olyan kemények már.
-Valóban nem nagyok. De mit érzel?
-Hát, hogy bizsereg.
-Nekem tetszenek így is.
-Tényleg mennem kellene! – pirult el most még jobban.
Már állt volna fel, de visszahúztam.
-Ne menj így el. Hagy segítsek.- simítottam végig nyakán.
Sötétlő tekintetét rám függesztette és megremegett.
-Csukd be a szemed.
Mikor megtette, kezem bebújtattam blúzába.
Apró halmai forrók voltak, mellbimbói keményen ágaskodtak!
– Most már nagyon bizsereg! – sóhajtotta ahogy érintgetve cirógattam őket.
Lassan kigomboltam blúzát, és fölé hajoltam végigpuszilgattam halmait.
-Na, most jobb már? Kérdeztem puszilgatása közben.
-Nem. Most már máshol is bizsergek- sóhajtotta.
-Azon is segíthetünk- simítottam végig combján ruhája alá nyúlva.
Miért csinálod ezt velem? – suttogta gyorsuló lélegzettel.
De már engedelmesen emelte meg fenékét, engedve, hogy megszabadítsam bugyijától!
Ujjaim megérintették ágyékának bozontját!
Halkan felnyögött és megremegett csípője.
-Megpuszilom ha megengeded- cirógattam meg szeméremajkait.
Csak sóhajtva megnyitotta combjait és hátradőlt.
-Hiszen ez gyönyörű! – fúrtam fejem combjai közé.
Ekkor már fogta fejem és szorított ágyékára!
Nyelvemmel babrálva kóstolgattam meg vibráló szeméremajkait. Ahogy kitárultak belekóstoltam kútjába is!
Csiklóját majszolva ujjam nedves puncijába dugtam.
-Ez így sokkal gyönyörűbb, mint mikor magamnak csinálom!- nyöszörögte halkan.
-Csináld még, mindjárt elélvezek!- kezdett vonaglani csípője.
Aztán megindultak nedvei!
Zihálva kapkodott levegő után.
-Ugye megmutatod te is magad? -kérdezte, miután kissé lecsendesedett.
-Nem is olyan vastag és nem is olyan hatalmas!- állapította meg farkamról ahogy kezében tartotta. Olyan átlagos. De tetszik.- érintgette meg makkomat, majd óvatosan szájába vette.
Szopogatása közben újra babrálni kezdtem ágyékát.
Sóhajtozva megint meg-megrándult csípője!
-Akarom- húzta farkam lábai közé.
Forrón vibrált hüvelye, ahogy lassan belé hatoltam!
Körözgetve mozdult meg rudamon!
– Ugye neked is jó így? Mert nekem csodálatos!- lihegte kéjesen.
-Igen, fantasztikus vagy!- suttogtam fülébe.
-Bennem engedd el. Azt is érezni akarom!
Csodálatos volt együtt érni a csúcsra vele!
Még puszilgattuk és cirógattuk egymást egy ideig, mikor bugyiját magára véve ruháját igazgatni kezdte.
– Most már tényleg mennem kell. De ha nem bánod, máskor is meglátogatlak.
Mondd csak, ezt is megírod?
Hát, megírtam. Ki-ki döntse el, hogy igaz-e, vagy ez is csak a fantázia szüleménye.
Szerző: Apóca 49